Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.
158 Trócsányi Zsolt A harmincadigazgatás irányítása Teleki kezében maradt. Az északi harmincadok körül azonban a somlyai és a zilahi a partiumi igazgatás alá került. 18 A kolozsvári harmincad, filialisaival együtt, működött; előbb Luczai János vezette, 1704. november 15-én pedig Rákóczi Katona Pált küldte harmincadosul Kolozsvárra. 19 Az érchegységi harmincadok nem funkcionáltak; Bágyoni 1704. december 26-án azt jelentette Radvánszkynak, hogy »Zalatnán harmincad nem erigálódott«, »ami pedig a topánfalvi harmincadot illeti, a nem is olyan harmincad, hanem valami kicsiny vámocska, azelőtt az udvarbírák fizetésére volt fordítva, de én azzal semmit nem praesummálok, mert én Kegyelmes Urunk őnagysága gratiájávai mindenkor contentus leszek«. 20 December 30-án pedig azt bizonygatta, hogy a topánfalvi harmincadot azóta állították fel, »arniolta német birodalma kezdett volt lenni«. 21 Hunyad megyében Csáki András dévai kapitány, Thököly híve, Rákóczi vitéz katonája — akit a fejedelem, súlyos fegyelemsértései ellenére is, rendkívül szeretett — donatio révén bírt harmincadókat; ezeknek jövedelme — nem állapítható meg, hogy milyen részben — Teleki kezéhez folyt be. így a harmincadigazgatás sem volt egységes szervezetben, szorosan egy kézben egyesítve. Ami a kincstári jószágok, jövedelmi források állapotát illeti, arra nézve a sok ezzel foglalkozó jelentés egy dologban egybehangzó: az ország javait -ÍZ éli, aki éppen hozzájuk fér. A jelentéstevők a legkülönbözőbb személyeket okolják ezért: versenytársaikat, — Teleki pl. Száva és Szluha ellen mennydörög, bizonyára nem kevés alappal; ő maga arról volt nevezetes, hogy a labanc Szebenben maradt testvéreinek jószágait »mentette át«; Szávának sem kevés beszédébe kerülhetett, míg a privata interessantiák impediálójának hírét ki tudta érdemelni Radvánszkytói; ő Bágyoni ellen emelt súlyos vádakat, Bágyoni viszont ellene, Pekry és mások ellen. Gyakori volt az a jelenség is, hogy főtisztek alantasaik harácsolásairól számoltak be. Bármennyi is a torzítás, rágalom ezekben a jelentésekben, a fejedelem mindenesetre keveset látott a jövedelmekből; a hadak ellátásával szintén bajok voltak. Ez a zűrzavar a kincstári igazgatás terén híven tükrözi az erdélyi nemesség kormányzati »képességeit«, s egyben annak a támogatásnak erejét is, amit az urak a szabadságharcnak adtak. Az Érchegység igazgatása továbbra is külön területe volt Erdély igazgatásának. Az érchegységi inspector, Bágyoni ugyan helyesen hangsúlyozta függetlenségét az erdélyi kincstári igazgatási szervektől és Rákóczinak való közvetlen alárendeltségét, de ezen a téren odáig ment, hogy magának Radvánszkynak is megtagadta az. engedelmességet s Rákóczi biztosa kénytelen volt keményhang úlevélben kioktatni: »Kegyelmed azt praesumálja magának ambitiöse; hogy Kegyelmes Urunk ő nagyságán kívül senkitől dependentiáját nem ismeri az ő nagysága dolgaiban. Bizony megmutatom, melyikünknek lészen dependentiája egymástól.« 22 Az inspector magatartásának az adott alapot, hogy Száva főeommissarius és a hadak parancsnokai a hadak részére akarták igénybevenni a szigorúan aranyváltás céljaira küldött pénzösszegeket. Teleki Mihály pedig, akinek az Érchegység igazgatásába vajmi kevés beleszólása volt, 1704. július 13-án azt rendelte el Bágyoninak, hogy Kun Gáspárnak és Miklósnak remittálja az inspectio-ja alatt lévő aranybányát, »és az aranyat az ő kegyelmének bányájukból be ne váltsa, hadd coláltassák magok ő kegyelmek« [!] 23 Az aranyváltás kérdésé18 Radvánszky-lt: III. o. XLIII:63. 19 Radvánszky-lt: III. o. XXI. sz. n. 20 Radvánszky-lt.: III. o. VII:14. 21 Radvánszky-lt.: III. o. VII. 15. 22 Radvánszky-lt: III. o. XXXVI :4. (1704. aug. 23 Radvánszky-lt.: III. o. XLIII:27.
