Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Iványi Emma: Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919–1921. Szerk. és Bev. Nemes Dezső. (Iratok az ellenforradalom történetéhez) Bp., 1953. / 337–342. o.

Irodalom 341 Ügyelni kell azonban arra, hogy egyrészt nem minden forrásfajta alkalmas az objektív hatást keltő kivonatolásra: minél jelentősebb, minél »kényesebb« természetű az irat, annál inkább kell szószerinti közlésére törekednünk. Másrészt sok múlik a kivonatolás módján is. Az ellenforradalmi kiadvány nem egyszer alkalmazza a »-félmondatos-« kivonatolás módszerét. A mondat első fele kivonat, másik fele idézet. Az idézetekből nyilvánvaló ugyan, hogy a mondatnak kivonatban közölt fele az ere- • deti szövegben sem tartalmazhat lényegileg mást — mégis célszerűbb lenne egés2 mondatok vagy szakaszok idézése. A kivonatolt szövegben szószerint idézett sorok ugyan mindig az irat legdöntőbb szavait tartalmazzák, mégis a szövegnek apró részekre történő tördelése helyett jobb, ha megtartjuk az eredeti összefüggéseket. Foglalkoznunk kell az idegen nyelvű szövegek közlésének kérdésével is. A szerzők két angol kiadványból idéznek több iratot, túlnyomórészt kivonatban, a? eredeti szöveg közlése nélkül. Egyik bírálójuk ezt hibául rója fel. Véleményünk szerint az adott esetben, mivel a két angol kiadvány könnyen hozzáférhető, nem kell okvetlenül hiányolnunk az eredeti szövegeket. A pontosságra törekvő kutató úgyis utánanéz a teljes szövegeknek, akár magyar, akár idegennyelvűek a kivonatok, illetve megnézi az idegen nyelvű szöveget akkor is, ha az teljes magyar fordításban kerül bele a kiadványba. Jelen esetben az angol szöveget csak akkor kellett volna közölni, ha levéltári (akár hazai, akár külföldi levéltárból kikerülő), eddig nyomta- * tásban meg nem jelent vagy csak nehezen hozzáférhető helyen megjelent anyagról lett volna szó. Ilyen esetben főszövegbe az idegen nyelvű szöveg kerül, alá pedig — kisebb betűkkel — a -hosszabb-rövidebb magyar nyelvű kivonat, esetleg teljes fordítás. Szólnunk kell végül az elmélyült munkával készült mutatókról is. Az iratok jelzeteiben előforduló rövidítések magyarázatán kívül betűrendes helynévmutató, továbbá a tartalomjegyzékkel összekapcsolva az egyes iratok sorszámát, tartalmi kivonatát és dátumát közlő áttekintés könnyíti meg nagy mértékben a kutató munkáját. A névmutatót, amelyben »a tárgyalt időszakban nagyobb szerepet játszó személyek nevei és adatai találhatók«, sok tekintetben követendő példának tartjuk. A szerzők nem érték be a névmutató legegyszerűbb fajtáinak alkalmazásával, amelyek csak a szövegben előforduló személy nevét, esetleg foglalkozását és az előfordulás helyét (lapszámát) adják meg. A névmutatóban közölt személyekről pár soros. rövid, de osztályhelyzetüket és a korszakkal kapcsolatos működésüket legtöbb esetben jól jellemző életrajzi összefoglalásokat írtak; A bevezető tanulmány értékelést ad a fontosabb szereplőkről, de nem térhet ki a személyek több oldalú jellemzésére. Éppen ezért, egy kiadványban sem fölösleges a névmutatóban is felhasználni az alkalmat a szereplő személyek tömör, plasztikus, a legmarkánsabb vonásokat tartalmazó életrajzkivonatának elkészítésére. Különösen addig, amíg az olvasót csak elavult, a lényeget elhallgató életrajzok tanulmányozására utalhatjuk. S a legújabb korszak szereplőinél sok esetben még ez is hiányzik. Egyetértünk Silovval abban, hogy a névmutatóban közölt rövid életrajz elsősorban a kiadványban tárgyalt korszakkal és problémával kapcsolatban jellemezze a szereplőket s ne tartsa feladatának a teljes életrajz megírását. De azért a rövid életrajznak a szereplőket legmarkánsabb vonásaikkal kell jellemeznie, s ezek a vonások esetleg csak későbbi működésük során mutatkoznak meg, holott, ha tudjuk valakiről, hogy mivé fejlődött, ez sokszor életének korábbi szakaszára is útbaigazítással szolgál. Ezért helyesen jártak el a kötet szerzői akkor, amikór egyes szereplők 1921 utáni pályafutásáról is megemlékeztek. A nagybirtokosoknál legtöbb esetben feltüntetik a birtok nagyságát (holdakban), ami az illetők • politikai állásfoglalását meghatározó fontos adat, bár kétségtelen, hogy vagyoni helyzetük felmérésére egymagában nem elegendő. Az is kétségtelen, hogy a szerzők nem tekinthették feladatuknak erre vonatkozó további kutatások végzését, hiszen így is sokkal többet adnak, mint kiadványainkban szokásos. De hasonló jellegű adatokat a középbirtokosoknál, kisgazdáknál és gyáriparosoknál is fel kellett volna tüntetniük; a magasrangú állami hivatalnokokat, katonákat is élesebb megvilágításba helyezte volna annak ismerete,, hogy volt-e és milyen vagyon volt a hátuk mögött. Nem ártott volna egy-egy szóval arra is rámutatni, hogy egyes közéleti szereplők a legszorosabb rokoni kapcsolatban álltak egymással, vagy a kormányzói családdal. Véleményünk szerint hiba és a jövőben elkerülendő az az eljárás, hogy nem minden egyes előforduló név került bele a névmutatóba. Nem kellett volna mindegyikhez életrajzot is írni; nem is lehetett volna. De a korszak kutatói-