Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Felszabadulás. 1944. IX. 26.–1945. IV. 04. : Dokumentumok hazánk felszabadulásának és a magyar népi demokrácia megszületésének történetéből. (Összeáll. Dér László, Mayer Mária, Szabó Éva). Bp., 1955. / 342–346. o.

342 Irodalom nak, s ezen túlmenően az anyag rendezésével, leltározásával foglalkozó levéltárosoknak munkáját még nagyobb mértékben segítené a teljes névmutató; éppen a »kevésbé fontos« személyekre vonatkozólag nehéz adatot találni a rendelkezésre álló segédeszközökben. Ezeket a kevésbé vagy kevéssé fontos neveket is be kellett volna illeszteni a betűrendbe, feltüntetve előfordulásuk lapszámát, egy-két olyan adattal * együtt, ami az iratokból külön kutatás nélkül is megállapítható. Kérdés, nem támasztunk-e »maximális«, sőt fölösleges igényeket a névmutatóval szemben. Ezeknek a kívánalmaknak könnyebb volna eleget tenni akkor, ha a korszak anyagával foglalkozó kutatók és levéltárosok — esetleg közös irányítás mellett — életrajzi kartotékokat készítenének a korszak szereplőiről s a kiadványkészítők az ily módon összegyűjtött anyagból meríthetnének névmutatóik összeállításakor. A legújabb magyar történet kutatóinak sok idejét rabolja el az a körülmény, hogy nincs készen megfelelő bibliográfia és egyelőre nincsenek rendszeres ismereteik a nyomtatott és írott forrásanyagot illetően. A szerzők ennek a hiánynak részbeni leküzdéséhez hozzájárulhattak volna azzal, hogy az általuk bőven felhasznált könyv- és sajtóanyagról is jegyzéket készítettek volna. Azonkívül, kevéssé feldolgozott korszakról lévén szó, néhány összefoglaló táblázat hasznosan segítené elő az olvasó és kutató gyors tájékozódását; így pl. az egymás után következő kormányok személyi összetételéről és .egyes miniszterek, államtitkárok működési idejéről. Ugyanilyen meggondolás alapján hiányoljuk a más kiadványokban igen hasznosnak bizonyuló, a korszak legfontosabb eseményeit feltüntető kronológiai táblázatot is. Mindent összevéve: az ellenforradalmi kötetnek vannak vitatható szempontjai s ezeknek megvitatása a további munka érdekében szükséges is; nem szabad szem elől téveszteni, hogy a fejlődés mai stádiumában a régiek mellé újabb szempontok is felsorakozhatnak. Ez azonban nem csökkenti a munka tudományos értékét és felvilágosító jelentőségét. Iványi Emma FELSZABADULÁS 1944. szeptember 26—1945. április 4. Dokumentumok hazánk felszabadulásának és a magyar népi demokrácia megszületésének történetéből, (összeáll. Dér László, Mayer Mária, Szabó Éva.) [Kiad. a] Magyar Munkásmozgalmi Intézet, az MTA Történettudományi Intézete. Bp. Szikra, 1955. VIII, 512 p. 15 t. A «-Felszabadulás« kötet összeállítói szép és hasznos munkát vállaltak magukra, amikor hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára elhatározták, e rövid, bár eseményekben oly gazdag, — jelentőségében évtizedes időszak dokumentumainak kiadását. Hasznos, — mert nem árt felidézni a múltat, — minden borzalmával és szenvedésével, — nem árt, mert — bár soha nem tűnik el teljesen emlékezetünkből — — csak talán rövid időre —, jelen életünk egészen más problémái között, rövid időre a feledésbe merülhet. Nem árt emlékezni a náci hordák és nyilas bérenceik pusztításaira. Szép feladat volt ennek a kötetnek a megjelentetése, mert mindannyian szívesen emlékezünk életünk megváltozására, a nép felszabadulására. A kötet az 1944. szeptember 26-i események ismertetésével kezdődik és április 4-ig, hazánk felszabadulásáig tart. Szeptember 26-án lépte át a Vörös Hadsereg az ország határát. Ezen a napon kezdődött meg az országot megszállva tartó németfasiszta csapatok és magyar zsoldosaik kiverése, a németekkel szövetkező magyar ellenforradalmi rendszer megdöntése. A kötet összeállítói a dokumentumok elején helyesen közlik azokat az adatokat, amelyek a Szovjetunió, a Vörös Hadsereg és a magyar nép kapcsolatával foglalkoznak. A Vörös Hadsereg Parancsnokságának felhívása, amelyet a felszabadított területek lakosságához intézett, világosan és félreérthetetlenül megmondja, hogy 3 Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra, hanem mint a magyar nép felszabadítója. Nem területi igényekkel lép fel, hanem csak a katonai szükségszerűség következménye a szovjet csapatok bevonulása Magyarország területére. »A Vörös Hadseregnek nincs más célja, mint az, hogy összezúzza az ellenséges német hadsereget és megsemmisítse a Hitler-i Németország uralmát az általa leigázott orszá-