Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 312–321. o.

Irodalom 313 a fondot létrehozó hatóság vagy szerv rövid történetéről s magának a fondnak a történetéről tájékoztat. A hivatal- és intézmény történeti vázlatokat a szakirodalom, 111. a nyomtatásból ismert vonatkozó jogszabályok alapján készítették el, egyes esetekben teljesen el is hagyták. A levéltártörténet vázát már az iratanyagból magából kellett összeállítani, néhol ez is hiányzik. Az Útmutató tehát eléggé egyenetlen; a konspektus is elmaradt néhány olyan fondnál, ahol pedig ilyent közölni kellett volna.

2 További tájékoztató rész az egyes fondok forrásértékének meghatározása, amely szintén az iratanyag elemzése alapján kellett, hogy készüljön, és sokszor hasznosan egészíti ki a fond tartalmára vonatkozó adatokat, különösen ahol az irattári rendszer konspektus közlését nem tette lehetővé. Egyik csehszlovák bíráló szerint a leltározók ezt a feladatot is némely esetben egészen sematikus módon oldották meg.

3 Az irattári rendszer és a segédkönyvek ismertetése a mi alapleltárainkhoz hasonló módon történt, azzal a lényeges különbséggel, hogy — amint említettük .— az Útmutató az egyes levéltártestek tárgyi tagolódását is ismerteti. Végül közli a fondokra vonatkozó fontosabb irodalom jegyzékét, és utal azokra, a fondokra, amelyeknek az anyaga a tárgyalt fond anyagával rokon tartalmú. A Pruvodce-t a levéltár kollektívája készítette. Részben ennek, részben az. egyes fondok feldolgozottsága különböző mértékének tulajdonítható, hogy a munka erősen egyenetlen és hogy egyes fondok tartalmáról csak egészen nagy általánosságban tájékoztat. így pl. a csehszlovák belügyminisztérium általános iratanyagát fél nyomtatott lapon ismerteti, s így nem csoda, hogy a minisztérium hatáskörének az ismertetésére nem maradt hely, csupán annyit tud róla mondani, hogy a belügyminisztérium a burzsoázia kezében volt s a haladó mozgalmak elnyomására szolgált. Levéltártörténeti vonatkozásban pedig csupán annyit jegyez meg a fond részeinek a felsorolásánál, (az egész fond mindössze három részre tagolódik), hogy a selejtezésnél »nagy gondot fordítottak a katonaságtól való felmentés ügyeire«. . A kötetet Samberger előszava vezeti be, amelyben az útmutató létrejöttéről ad rövid tájékoztatást. Ezt követi a bevezetés, a levéltár általános ismertetése forrásérték szempontjából, majd egy bővebb cikk a levéltár történetéről. A kötetet különböző mutatók zárják le. Ezek egyike a fondókat sorolja fel (az útmutató 162 fondról ad ismertetést). A fondok neve azonban nem mindig fejezi ki pontosan az anyag eredetét és jellegét, minthogy az útmutató a status praesens-t tükrözi, az pedig még igen távol áll attól, hogy a levéltár anyagát a modern levéltártan elvei szerint feldolgozottnak lehetne minősíteni. így a központi hatóságok közül, amelyeknek anyagát a levéltár őrzi, soknak (pl. a Mária Terézia előtti cseh helytartóság, az alkamarási hivatal, sőt maga a cseh kamara) még a neve sem szerepel a jegyzékben. Ezért készítették el egy másik jegyzékben, amit a fondok jegyzéke elé helyeztek, ama hivatalok és intézmények áttekintését, amelyeknek a levéltáraiból az ismertetett fondok létrejöttek. Az utolsó mutató a főbb tárgyi címszavak összeállításából jött létre, s természetesen távol áll attól, hogy magának a levéltárnak a tematikai mutatója lehetne, csupán az Útmutatóé. A tartalomjegyzékből hiányoljuk az egyes fondok neve mellől az időhatárok feltüntetését. Egészében véve az Útmutató népszerű tudományos jellegű kalauz, az állagokra vonatkozó eddigi ismeretek rövid összefoglalása s kiindulópont a további történetkutatói és levéltári munkákhoz. A cseh recenzens szerint

4 a levéltár tökéletes rendjének a kialakítása még egész nemzedék munkáját fogja igénybe venni. A Belügyminisztérium Központi Levéltárában szerzett tapasztalatok ala>pján dolgozták ki az 1949 és 1951 között felállított kerületi levéltárak anyaga Összeírásának alapelveit is.

5 E levéltárak őrizetébe javarészt feldolgozatlan, leltározatlan újkori iratanyag került. Az összeírások azóta elkészültek, s a belőlük készített útmutatók rövid egymásutánban nyomtatott formában látnak napvilágot. Ezek az összeírások sem készültek teljesen egységes színvonalon; részletesség terén általá* Prúvodce po archivních fondech — nova forma zpfistup nováni archivu. Od C~ — K. — P. Archivní Casopis, Rcőník 1953. p. 167—172. — Magyar fordítása: Levéltári Híradó 5. évf. 1955. 3. sz. a Ld. uo. 4 Antonín Haas: Früvodce po ustredním archrvű. Archivní Casopis, Re cník, 1953. pp. 246—247. 5 Jirí Praáák: Soupisy fontíü krajsky:h archív ü. Archivní Casopis, Rccoík, 1953. pp_ 65—67. Magyar fordítása: Levéltári Híradó, 5. évf. 1955. 3. sz.