Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 312–321. o.

314 Irodalom ban túlmentek a követelményeken, némelyik az okleveleket, köteteket, térképeket darabszámra, az iratokat fasciculusokig lemenőén írja le, s így eléri a csehek által leltárnak vagy katalógusnak nevezett részletes számbavétel színvonalát.

6 Vannak azonban fondok, amelyeket ezek az összeírások meg sem említenek, vagy éppen csak megemlítenek. Ügy tervezik, hogy a kerületi (országos) levéltárak útmutatójának bevezetéseképpen közös munkával dolgozzák ki a cseh országok politikai, igazságszolgáltatási és pénzügyigazgatási fejlődésének vázlatát a múlt század derekától kezdve, a feudális nagybirtokigazgatás történetét, a gazdasági szervezetekről és levéltáraikról s az egyes fontosabb irattípusokról (anyakönyvek, pátensek, körlevelek, népszámlálások) szóló cikkeket. Az egyes országos levéltárak útmutatói elsősorban a speciális adatokra épülnek: mindazok a vonások, amelyek közösek, a bevezetésben kerülnek tárgyalásra.

7 A csehszlovák levéltárosok, ugyanakkor, amikor hatalmas arányú szervezési és alapvető tájékoztatási feladatokkal foglalkoznak, tekintélyes eredményeket tudnak felmutatni részletes leltárak (elenchusok) készítésének a terén is. Az elmúlt három év alatt a morva országos levéltár négy leltárat bocsátott, közre, sokszorosított formában, egy-egy 1773-ban feloszlatott jezsuita rendház iratairól.

8 E kolostori levéltárak hányatott sorson mentek keresztül, anyaguk jelentős része ma sincs a morva országos levéltár birtokában, a benn lévő iratok pedig a legutóbbi időkig rendezetlen állapotban voltak. E külső látszatra érdektelen levéltárak valójában értékes gazdaság- és társadalomtörténeti forrásanyagot tartalmaznak, s ez néhány levéltáros munkájával most vált igazán hozzáférhetővé a morvaországi történet kutatói számára. A rendezési munka során a régi rendet állították helyre. Ez általában hármas tagozódású: oklevelekre, kéziratos és akta-anyagra osztja az archiváliákat Az első két csoport időrendben, a harmadik tárgyi rendben fekszik. A leltározók az egyes oklevelekről és kéziratos kötetekről darabonként készítettek regesztákat és legendákat, az ügyiratokat (és missiliseket) pedig a legkisebb jelzetekig lemenőén vették leltárba. A kötetek elején bevezető tanulmány tudósít a levéltár történetéről, forrásértékéről s a rendezés és leltározás módszereiről, végén pedig név-, tárgy- és helymutató tárja fel a gazdag tartalmat. Végeredményben meg kell állapítanunk, hogy a csehszlovák levéltárügy vezetői sikeresen oldották meg feladataikat, amelyek a fejlődés mostani szakaszában a leltározási munka irányítása terén reájuk hárultak. Az irányadó szempontok e munkában a levéltári forrásanyag történeti szemlélete, a kutatás igényeinek az előtérbe helyezése és az egzakt módszerek alkalmazására való törekvés voltak. A csehszlovák levéltárosoknak levéltártani szempontból is jó iskolájuk van, s. a szovjet levéltárak tapasztalatait a maguk más rendszerű anyagára helyesen tudták alkalmazni. Lengyelország levéltárai történeti adottságok s különösen a második világháború hallatlan pusztításai következtében a csehszlovák levéltáraktól lényegesen eltérő helyzetben, vannak. A Mauthausenban vértanúhalált halt Siemienski még a harmincas évek elején elkészítette ugyan a régi Lengyelország fOndjainak útmutatóját, ideális leltár formájában,

9 az ő nagyszerű kezdeményezését azonban a polgári Lengyelország idején nem sikerült befejezéshez juttatni, bár a munkálatok alapelveit lefektették.

10 A felszabadulás után a lengyel levéltárak újonnan alakult felügyeleti szerve, az Állami Levéltárak Főigazgatósága, a csehszlovák összeíráshoz hasonló módon készíttette el az állami levéltárakban őrzött fondok összeírását. Minden egyes fondról nyilvántartólap készült, négy példányban, ezek közül két példányt a Főigazgatóság őriz (az egyiket a fondok elhelyezési rendjében, a másikat tárgyilag csoportosítva). u Uo. . 7 Uo. 8 A sorozat címe: Soupisy fondú Krajského Archivu v Brnec majd a második kötettől: inventáfe a katalogy fondü Moravského Zemského Archivu v Brnec Az 1952—1954. években az olmüci, jihlavai, znaimi és brnol levéltárak leltára jelent meg. * Joseph Siemienski: Archives de la Pologne ancienne. Varsovle, Archives de l'État, 1933. 120 p. 1 t. (Guide des archives de Pologne, 1.) (Lengyelül is.) ism.: LK. 13. évf. 1935. pp. 281—283. w Areheic n Tom. 12. 1934. pp. 227^239.