Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.
Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 153 ben s az aranymosó cigányok igazgatása dolgában összetűzése volt Földváry György Fehér- és Hunyaq megyei inspectorral is. 24 Akárhonnan eredt is azonban a pénzhiány, súlyos bajoknak vált okozójává az Érchegységben. A bányászlakosság, amely Zalatna feldúlása után is helyén maradt s keményen dolgozott a nemesfém- és higanytermelésben, a beváltás nehézségei miatt arra kényszerült, hogy törvénytelen utakon adja el termékeit. Azok a bajok, amelyeket az 1705 júniusában az Érchegységben tartott vizsgálat feltárt, már az előző évben is bizonyára megtalálhatók voltak a bányavidéken. Mindennek ellenére az érchegységi igazgatás Rákóczi erdélyi kormányzatának ekkor is egyik legszilárdabb része volt. Az 1704 év közepétől az év végéig tehát szélesebben épül ki Erdélyben a kuruc kormányzat. Az országnak már van választott fejedelme, pontosan meghatározott hatáskörrel, van országgyűlésen meghatározott alkotmányos alap a kormányzatra, kiépülnek a kincstári igazgatás szervei, a commissariatus szervezett működést fejt ki. Az intézmények létrejöttek, a kormányzat maga azonban gyenge. A kincstári jövedelmek körül harcok dúlnak, nincs egységes kormányzat, s a hatáskörök összeütközései mind a hatáskör túllépőknek, mind a hatáskörüket védelmezőknek bő alkalmat adnak a visszaélésekre. A császári katonaság elleni harc lagymatagon, tehetetlenül folyik. A fejedelem Radvánszky Erdélybe küldésével próbál szembeszállni az előre sejtett veszedelemmel. A biztosnak nincs pontosan körülírt hatásköre. Képviseli a fejedelmet az országgyűlésen, rendelkezik a kincstári hatóságokhoz, intézi a hozzá áradó panaszokat, folyamodványokat, tájékoztatja a fejedelmet. Olyan súllyal azonban nem rendelkezik, hogy rendet tudna teremteni a zűrzavarban, nincs kire támaszkodnia, s a magyarországiaknál jóval nehezebb problémákkal néz szembe. (A hozzá intézett parasztfolyamodványokból tudjuk, milyen éles volt már ekkor Erdélyben a földesurak és jobbágyok ellentéte a Habsburg-ellenes táboron belül.) Száva Mihály ajánlása főcommissariussá amellett tanúskodik, hogy az emberek megválasztásában sem volt a legszerencsésebb. 1704 végén azután a fejedelem kísérletet tett arra, hogy rendet teremtsen Erdélyben. Felállíttatta az Erdélyi Consiliumot és — a tehetetlen, egymás ellen intrikálc és személyi érdekeik után futó erdélyi tábornokok fölé — Erdélybe küldte főparancsnoknak Forgách Simon tábornagyot. III. Erdély kormányzata 1705-ben (az Erdélyi Consilium létrehozásától és Forgách Simon Erdélybe rendelésétől a zsibői csatavesztésig). Az Erdélyi Consilium létrehozását a szükség diktálta. A fejedelem sem személyesen, sem kancelláriája útján nem tudta kézbevenni Erdély kormányzatát. A tanács létrehozása emellett az erdélyi rendeknek azt a követelését is hivatva volt kielégíteni,. hogy a fejedelem tanácsosokkal kormányozzon. 24 Hogy mi a pontos igazság Bágyoní és Száva, Pekry, Földváry és a többiek összetűzései dolgában, azt a rendelkezésünkre álló források alapján nem lehet tisztázni. Bágyoni panaszaínak arról, hogy a hadak parancsnokai elhordták tőle az aranyváltáshoz szükséges s a váltás kezdeti időszakában oly sokáig nélkülözött pénzt, bizonyos alapja feltétlenül volt. Annyira, hogy míg Bágyoni az 1703. nov. 12. és 1704. december 28. közti időszakról tett számadásában — 1. Takács J.: Közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában. Zalaegerszeg, 1941. 62—63. o. — arról számol bei hogy »Pekry Lőrinc feljővén hozzám Abrudbányára, neki kellett adni« 3800 frt 34 kr-t, Pekry maga 1704. nov. 10-én azt jelentette a fejedelemnek, hogy »nyolcezer [!] forintot felvettem volt csaknem erővel Bágyonitól«, hogy a katonaságnak fizethessen (R—A:C. E. F. 133-1 Bágyoni mindenesetre számadása szerint az elszámolási időszakban kevéssel több„ mint 40.000 frt-ot adott ki arany és higany váltására.
