Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Rákosi Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság levéltári rendeletéről / 61–64. o.
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG LEVÉLTÁRI RENDELETÉRŐL Mint egész népünk történetében, — a levéltárügy fejlődésében is kiemelkedő helyet foglal el a Magyar Tanácsköztársaság időszaka. Ennek ellenére még a felszabadulás óta sem történt kísérlet e korszak feldolgozására, ismertetésére. Ennek ismertetése pedig a magyar levéltárügy története egyik legszebb, leghaladóbb fejezetét elevenítené fel és gyakorlati munkánk számára is hasznos tapasztalatokat nyújthat. A Levéltári Közlemények a rendelet közlésével csak az első lépést teszi meg ennek a feladatnak megoldása felé. * A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte forradalmi változást jelentett a levéltárak helyzetében is. Lehetővé vált, hogy a levéltárak, amelyek eddig az uralkodó osztályok népellenes céljai szolgálatában álltak, most már a proletariátus hatalmát, az egész dolgozó nép felemelkedését segítsék elő. Ehhez szükséges volt, hogy megszüntessék a levéltárügy elmaradottságát, a levéltárak szétszórt, egységes vezetést nélkülöző helyzetét. Közismert, hogy a feudális maradványokkal terhelt kapitalista társadalom Magyarországon még azokat az intézkedéseket sem tudta megvalósítani, amelyek a levéltárügy polgári megszervezéséhez szükségesek. Bár tervekben, javaslatokban és értekezletekben nem volt hiány, 1919 előtt a levéltárügy egészét átfogó rendelkezés kiadására még sem került sor. A Közoktatásügyi Népbiztosság levéltári intézkedésevolt az első olyan jogszabály, amely a levéltárügy egészét, az ország összes levéltárait -érintette, leszögezve a levéltárügy országos rendezésének szükségességét, a központosítás elve alapján. Jelentősége többek között ebben áll: ez a rendelet hozta létre a magyar levéltárügy történetében az első országos központi levéltári hatóságot, amelynek hatásköre kiterjedt »-az összes levéltárak« 1 tudományos szervezésének egységes vezetésére. Bár a Tanácsköztársaság rövid fennállása miatt az »Országos Levéltárügyi Tanács« megalakulására nem került sor 2 és az 1. §-ban említett kiegészítő rendelet sem jelent meg, a levéltárügyi megbízott és az Országos Levéltár vezetője e rendelet alapján — mint központi levéltári hatóság — működésüket elkezdték. Ezzel a Tanács1 »Az összes levéltárak« fogalmán mint az a Közoktatásügyi Népbiztosság 26 KN számú rendeletéből (lásd: Tanácsköztársasági Törvénytár. A Magyarországi Szocialista Párt kiadása Bp. 1919. III. kötet 99. lap) és a közölt rendelet 8. §-ából- kitűnik az Országos Levéltár, a volt minisztériumok által őrzött, a vármegyei és városi, az egyházi tesületek, valamint a családi levéltárakat értették. Gazdasági levéltárakról sehol sem esik szó, bár a rendelet megfogalmazásának álalános jellege folytán ezek is (és az akkor szocializált üzemek irattárai is) a rendelet hatálya alá lettek volna vonhatók. 2 A terv szerint a Tanács tagjai a legnevesebb történészek és levéltárosok lettek volna, kinevezésükre azonban már nem került sor. .
