Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Rákosi Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság levéltári rendeletéről / 61–64. o.

62 Rákosi Sándor köztársaság a levéltárügy továbbfejlesztésének legfontosabb szervezeti alapját teremtette meg. A nép érdekét szolgáló tudomány fejlődését segítette elő a 7. §. is, amely megszüntette a levéltári anyag korábbi — magántulajdonosi és kaszt érdekeken alapuló — zártságát, hozzáférhetővé téve a valóban tudományos kutatás számára minden levéltári anyagot. Rendkívül tanulságos, hogy az egész rendeleten végigvonul a levéltárak tudományos feladatainak hangsúlyozása és ugyanakkor előtérbe állítja a pusztulásnak leginkább kitett anyag (a megszűnt hatóságok és elmenekült személyek levéltárai) külön védelmét. A Tanácsköztársaság megvalósította a tudomány fejlődését szolgáló polgári levéltárosok régi törekvését (bár nem olyan formában, ahogy ők gondolták): köztulajdonba vette a hiteleshelyi levéltárakat és elrendelte a tudományos értékű magánlevéltárak kötelező letétbe helyezését. Az ismertetett intézkedésekkel csak az első lépéseket tették meg a levéltárügy fejlesztésére. Készítőik nem használták fel — valószínűleg nem is ismerték — a szovjet levéltárügy alapokmányát, az 1918. június 1-i Lenin által aláírt dekrétumot. Ennek ellenére a Magyar Tanácsköztársaság illetékes szervei felismerték a levéltárügy jelentőségét, és igyekeztek előmozdítani az elmaradott magyar levéltárügy fejlesztését.. A Tanácsköztársaság bukása után ezek az eredmények megsemmisültek, a szépen induló tervek, szándékok félbemaradtak. Az ellenforradalom visszaállította és konzerválta a levéltárügy elmaradottságát, 1919 októberében Beniczki belügyminiszter 1919—7074 ein. számú rendeletével

3 hatályon kívül helyezte a közoktatási népbiztosság 26 és 33 KN számú rendeletét és kötelezte mind az Országos Levéltárt, mind az ország többi hatóságát és intézetét, hogy e rendeletek alapján megszerzett anyagot adják vissza tulajdonosaiknak. Az ellenforradalom nemcsak a Tanácsköztársaság vívmányait semmisítette meg, hanem igyekezett bemocskolni emlékét is. A levéltári rendelet sorsa is ez volt. Jellemző, hogy az ellenforradalom korszakában még azok a levéltárosok sem tudnak rágalmazásnál egyebet mondani a levéltárak Tanácsköztársaság alatti helyzetéről,, akik széles látókörrel, előremutatóan vetették fel a levéltárügy égető kérdéseit. A marxista levéltárosok feladata, hogy feltárják a levéltárak helyzetét a Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt és méltó helyére állítsák a levéltárügy történetének tárgy alásánál. Rákosi Sándor * * * Országos Levéltárügyi Tanács A közoktatásügyi népbiztosság 33. K. N. sz. rendelete. A közoktatásügyi népbiztosság 26. K. N. számú (lásd a »-Tanácsköztársaság-« május 8-án megjelent 37. számában) rendeletének folyományaképpen elrendeli, hogy a levéltárügy a tudományos munka követelményeinek megfelelően és különösen a történettudományi kutatás előmozdítása, valamint a forráskiadások egységes irányításaérdekében országosan rendeztessék és a tudományos értékű levéltári anyag a lehetőséghez képest központosíttassék. 3 Magyarországi Rendeletek Tára, 1919. II. kötet. 1054—5. old.