Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Iványi Emma: Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919–1921. Szerk. és Bev. Nemes Dezső. (Iratok az ellenforradalom történetéhez) Bp., 1953. / 337–342. o.

Irodalom 339 A kötet eddigi bírálói közül többen hibául rótták fel, hogy nem tartalmazza a tárgyalt korszak legfontosabb gazdasági, kulturális és munkásmozgalmi ebtményeiről szóló iratokat s így, különösen a gazdasági alap ábrázolásának hiányában, nem teljes mértékben alkalmas arra, hogy a korszak feldolgozói számára alapvető forrásmunka legyen. Ezzel a felfogással nem egészen értünk egyet. Kétségtelen, hogy a kutatóknak szükségük van ilyen jellegű fontos iratok tanulmányozására. De egyetlen kiadványtól nem kívánhatjuk, hogy a korszak egész problematikáját felölelje, azt minden oldalról egyforma alapossággal próbálja dokumentálni. Az ellenforradalmi korszak elsC 18 hónapjának feldolgozását csak akkor tekinthetjük majd teljes értékűnek, ha ezt a korszakot minden oldalról megvilágítja és felfedi az eseményeket meghatározó valamennyi tényező szoros összefüggéseit. A feldolgozót ebben a munkában támogatni fogják a kiadványok, de az anyagfeltárás teljességét (vagy inkább viszonylagos teljességét) csak több, megfelelő szerkesztői egybehangolás mellett készült párhuzamos kiadvány együttesen biztosíthatja. A kiadvány terjedelme: másodrendű kérdés, függvénye a kiadvány célkitűzésének. Silov azért száll síkra a kisebb terjedelmű kiadványok mellett, mert az általa kívánt feldolgozó módszert nagyobb terjedelmű kiadványnál meg sem lehet kísérelni. Ilyen elgondolás alapján többkötetes kiadványt nem is tervezhetnénk, mert kidolgozása több emberöltőt venne igénybe. Azt, hogy egy kiadványt szűkre vagy bőre méreteztek-e, nem egyedül a terjedelem dönti el, hanem a mű tematikája. A tudományos módszerrel készült kiadvány készítésének az a célja, hogy a legiontosabb, minél több kutató részéről igényelt forrásanyagot könnyen hozzáférhetővé és használhatóvá tegye. Ennek a szempontnak kell meghatároznia a tudományos kiadvány témaválasztását. A legújabb kori anyag bősége (és bőbeszédűsége) kedvez a kutatásnak, de kell, hogy óvatosságra és alapos megfontolásra késztesse a kiadványkészítőt, különben munkája könnyen felölti az innen is, onnan is szemelvényeket kiragadó egyveleg jellegét. A forráskiadványt a kutatók minél szélesebb rétegeinek készítjük, célunk az, hogy minél több téma kutatója számára adjunk anyagot. De ezt nem úgy érhetjük el, ha egyetlen kiadványba besűrítjük egy — még oly rövid — korszak valamennyi problémáját, mindegyiket egy-két fontos irattal illusztrálva. A tudományos módszerrel készülő kiadvány céljául tűzheti ki pl. egy döntő fontosságú forrásanyagot tartalmazó állag kiadását, amelynek iratai ugyan szintén sok témára vonatkozólag adnak anyagot, de amelynek tanulmányozását az illető korszak egyetlen kutatója sem nélkülözheti. Ilyen lehet egy-egy fontos kormányszervnek, az államapparátus magas fokán álló, irányító szerepű hivatalnak, testületnek iratanyaga. Minél tágabb hatáskörű egy ilyen testület, annál több fontos kérdés intézésében van szerepe, tehát annál több téma kutatója fogja anyagát felhasználni. \ kutatók emellett más forrásokat sem mellőzhetnek; de az ilyen természetű forrás anyagára mindegyiknek szüksége van, tehát kiadása indokolt, a tudományos kutatómunkát megkönnyíti. Mindez nem azt jelenti, hogy a tudományos kiadvány csak zárt állagok összefüggő anyagának kiadását tűzheti ki célul. Általában talán azt mondhatnánk, hogy tudományos kiadványban elsősorban olyan forrásanyagnak van helye, amelyet egy-egy fontos kérdés tudományos feldolgozása alkalmával az illető kérdés minden kutatójának ismernie és használnia kell; ha nem zárt állag anyagának kiadásáréi van szó, akkor törekedni kell az anyaggyűjtés teljességére is; pl. véleményünk szerint egy nagyjelentőségű parasztfelkelés történetével kapcsolatos kiadványnak magában kell foglalnia az illető mozgalomra vonatkozó valamennyi fontosabb iratot. Egy kiadványtól tehát nem várhatjuk azt, hogy benne egy korszak minden kérdésére vonatkozólag találjunk forrásanyagot, ilyen bőre nem méretezhetjük kiadványainkat — de olyan szűk kiadványterveket sem készíthetünk, hogy csak egy-két kérdés kutatójának érdeklődését elégítsük ki, mert ebben az esetben helyesebb á? anyagot feldolgozni. Visszatérve a szóbanforgó kiadványra: ha a szerzők célja szorosan vett tudományos kiadvány készítése, akkor a további kötetekben inkább témaszűkítésre, mint bővítésre kell törekedniük, megosztva a munkát több párhuzamos kiadvány szerzőjével. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy az ellenforradalmi kötet melyik műfajhoz áll közelebb: a történelmi olvasókönyvhöz-e vagy a tudományos kiadványhoz, azt állapíthatjuk meg, hogy középúton jár a kettő között. Nemcsak a korszak kutatói szá22*