Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 312–321. o.
Irodalom 317 ner korábbi ismertetésére 24 támaszkodhat, tárgykifejtése bővebb, egyébként azonban a tárgyilag nem tagolódó sorozatok tartalmát csak egészen nagy általánosságban határozza meg. Más sorozatoknál viszont (pl. urbáriumok) szinte lajstromszerű felsorolást ad. A Kriegsarchiv leltára is elsősorban a levéltár használóinak igényéit akarja kielégíteni. Aránylag szűk térre szorítva, a leltározók csupán általános áttekintést tudnak nyújtani az óriási anyagról, tekintettel azonban arra, hogy a levéltár anyagát igen jól feldolgozták, tájékoztató apparátusa példaszerű és felépítése majdnem tökéletesnek tekinthető, ez az áttekintés rendkívül világos. A levéltár régi állagjegyzéke 1945-ben elveszett. Két év alatt új jegyzéket készítettek, s akkor adták ki az utasítást az összleltár elkészítéséhez. Az összleltáron négy évig dolgozott hét levéltáros. (A Haus-, Hof- und Staatsarchiv összleltárát 16 évig készítette 13 tudományos dolgozó!) A leltár készítésével kapcsolatban átrendezték a levéltári segédeszközöket (kb. 5,5 millió kartotéklapot), s megírták a levéltár történetének 1900 utáni, még kidolgozatlan részét. 25 Az irattípusok szerinti sorozatokról (pl. Musterlisten und Standestabellen) rövid, de rendkívül instruktiv ismertetést kapunk, amely elmondja magára az irattípusra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat is, azt, hogy a kérdéses iratok hogyan keletkeztek, s azt is közli, hogy ilyeneket milyen más levéltárakban lehet még ke- , resni. Az ismertető rész után következik az állag jegyzéke, amely részletesen tartalmazza az iratok tagolódását, az évkorokét, amelyekre az egyes részsorozatok .anyaga kiterjed, és a megfelelő fasciculusok számait. Szerves regisztratura-anyágnál a tartalmi kibontás nem a jegyzékben, hanem a bevezető részben történik, a funkció meghatározásával, amelyet a regisztratúrát létrehozó szervezet betöltött. Itt is sokszor messzebbről indul el az Inventar, mint maga az iratanyag; az institúciót ismerteti, nem csak annak a működéséből a véletlen folytán esetleg megmaradt iratanyagot. Az ismertető rész mégis általában szűkszavú; így a bécsi katonai és polgári kormányzóságról (1848—1855) mindössze annyit mond, hogy az ostromállapot idején (1853. szept. l-ig) a polgári hatóságok a kormányzó parancsainak kellett, hogy engedelmeskedjenek; hogy az 1853. szept. 1. utáni iratanyag mit tartalmaz, az e szövegből nem derül ki. A leltár szerkezete igen jó, nem tagolja, tördeli túlságosan apró részekre anyagát, egy-egy fondót együtt ismertet, s együtt közli a jegyzékét. Az egész levéltár anyagát szigorúan szervesen építi fel, s a párhuzamos hatóságok és szervezetek fondjait közös fejezetcímek alá foglalja, tehát erősen 'kontrahál, nemcsak takarékossági szempontból, hanem az áttekinthetőség érdekében is. Az első kötet elején a szerkesztők nemcsak a levéltár anyagának a történetéről adnak áttekintést, hanem a levéltárat mint intézményt is ismertetik. Rendkívül érdekes a levéltár tudományos munkájának az ismertetése; a második kötet végén megtaláljuk a Kriegsarchiv-ban írt művek jegyzékét. Az egész művet mutató zárja le, ami persze elsősorban a leltár kulcsa, a levéltáré csak annyiban, amennyiben annak anyagát a meglévő segédeszközök feltárják. Bár műfajilag nem szorosabb értelemben vett leltár, meg kell emlékeznünk Zibermayrnek, az osztrák levéltárosok doyenjának a linzi levéltárról írott ismertetéséről, amely immár harmadik, lényegesen bővített kiadásban jelent meg. 20 A levéltár anyaga a második kiadás megjelenése (1930) óta erősen megnőtt, részben ez tette szükségessé az ismertetés átdolgozását. Az új kiadásnak az eredeti terv szerint a levéltár fennálásának ötvenedik évfordulója alkalmából, 1946-ban kellett volna megjelennie. Zibermayer, aki ezzel a könyvvel — mint maga írja — évtizedes levéltári működéséről kíván utolsó beszámolót nyújtani, olyan levéltári kalauzt készített, ami egyszersmind szűkebb hazájának, Felső-Ausztriának történetében is eligazít, és bevezet a történeti stúdiumba. Más leltárakkal szemben, amelyek csupán az egyes 24 Das Archiv der Niederösterreichischen Kammer und des Vizedoms in Österreich unter der Enns und seine Bedeutung für die Landesgeschichte. — Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich und Wien. N. F. 29. Jg. 1944—1943. 25 A korábbi történetet megírta Johann Langer: Das k. u. k. Kriegsarchiv von seiner, Gründung bis zum Jahre 1900. 2. Aufl. Wien, Kriegsarchiv, 1900. VI. 206. p. a Ignaz Zibermayr: Das Oberösterreichische Landesarchiv in Linz im Bilde der Ent-| Wicklung des heimatlichen Schriftwesens und der Landesgeschichte. Dritte, vermehrte Auflage. Linz, Feichtinger, 1950. XV. S54. p. 16 t.
