Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 312–321. o.

318 Irodalom darabok .tartalmát jelölik meg, ő az egyes forrásfajtákat úgy mutatja be, amint a kor szükségletei létrehozták őket, s amellett bemutatja a levéltári gondolat megerősödését és a történelmi honismeret első jeleit. Bemutatja Felső-Ausztria köz»ponti levéltárának létrejöttét, célját és feladatait, különösképpen pedig a levéltárügy és történettudomány bensőséges kapcsolatát, amire szerinte azért is szükség volt, mert az eddigi historiográfiai kísérletek a- levéltárak mellett, amelyek pedig a történelmi megismerés legjobb forrásai, hallgatólag mennek el. A munka valódi célja a levéltárügy szolgálatába további kiépítés elősegítése, a történeti perspektívák felvázolásával. Zibermayr munkája ideális leltárnak is felfogható, mert nem a levéltár meglevő anyagát sorolja fel, hanem Felső-Ausztria történeti forrásanyagát létrejöttének rendjében mutatja be, a központi levéltár keretein túlmenőleg a maga teljességében, s rámutat az esetleges • veszteségekre, a más levéltárakban található anyagrészekre, vagy olyan iratokra, amelyek az elveszett források helyett némi kárpótlást nyújthatnak, így pl. ismerteti a Landeshauptmannschaft levéltárát, s miután a levéltár régi anyagának a pusztulását leírta, azt vizsgálja, hogy a Walsee család levéltára (e család tagjai voltak 1288—1478 között Landeshauptmann-ok) mennyiben nyújt kárpótlást az elveszett iratok helyett. Zibermayr hosszú levéltári működése során eljutott odáig-, hogy magát az írásbeliség történetét vizsgálja. Forrástani kézikönyve olyan bevezetést ad az országrész történetébe, és közelebbről levéltári jellegű forrásainak tanulmányozásába, amelyet a komolyabb kutatók nem nélkülözhetnek s amelynek a segítségével biztos útbaigazítást kaphatnak a leltárak adathalmazában. Az osztrák állami levéltárak anyaga az utóbbi évtizedekben hatalmas mértékben nőtt meg, újkori regisztratúra-anyaggal töltődött fel, ami nagyarányú leltározási feladatot jelentett e levéltárak számára. Karinthia levéltárának anyaga 1938 és 1946 között több, mint kétszeresére nőtt.

27 Alsó-Ausztria levéltári anyaga az utolsó 25 esztendőben kb. megtízszereződött.

28 Alsó-Ausztriában a leltározás nemcsak a levéltáron belül folyik, hanem, éppen a bevonandó anyag felmérése érdekében, a működő hatóságoknál is. A polgári viszonyokra jellemző, hogy ez a munka nem hivatalos megbízásból és eszközökkel, hanem a levéltárvezető kezdeményezésére és erejéből folyt két évtizeden keresztül, ö kiszállásai alkalmával az iratokat nemcsak rendezte és leltározta, hanem jelzetelte is, ami a szállításoknál, háborús evakuálásnál igen hasznosnak bizonyult. Ezzel párhuzamosán folyt a selejtezések ellenőrzése is. A még be nem szállított iratokról készült leltárak egységesek. Beszámolnak a leltározás munkájáról, összefoglaló áttekintést adnak az állagokról, pontos mennyiségi adatokkal, s rögzítik az illető hatóság territoriális illetőségét 1850 óta s annak változásait.

29 Valamely levéltár leltárai és segédeszközei egységes rendszert alkotnak, egy leltár konstrukcióját az a hely határozza meg, amit e rendszeren belül betölt. Az osztrák levéltárakban a repertóriumok és a leltárak funkciója körülbelül a mi »segédeszközeink« ül. leltáraink funkciójának felel meg. Ilyen szempontból talán nem érdektelen az innsbrucki levéltár »összleltárának« részeit felsorolni. Ezek a következők: 1. A levéltári helyiségek alaprajza, benne az egyes állványok és szekrények helye és számjele. 2. Felállítási jegyzék. Ez az elhelyezés (termek, állványok és fiókok) rendjében sorolja fel a levéltártesteket és részeiket, név szerint, időbeli elhatárolással és mennyiségileg (oklevelek, csomók és kötetek száma, vagy legalább a folyóméterek). 3. A levéltártestek és azok részeinek betűrendes mutatója. Megadja a terjedelmüket, időbeli határaikat és elhelyezésüket (polcok és fiókok számjele) és a hozzájuk tartozó segédeszközöket. 4. A levéltártestek történeti-szisztematikus leírása. Ez provenienciák szerint tagolódik és az egyes levéltártestek keletkezését, rendjének és lajstromozásának minőségét, a hozzá tartozó segédkönyveket, levéltárba adásának idejét és ottani további feldolgozását, általános történeti jelentőségét, időbeli és földrajzi kiterjedését és mennyiségét adja meg. E történeti-szisztematikus leíráson " Heinrich Wiessner: Das Kärntner Landesarchiv in den Jahren 1938 bis 1946. Mit-r teilungen des österreichischen Staatsarchivs, 1. Bd. 1 1948. pp. 475—482. 58 Erich Porstreiter: Die Inventarisierung staatlicher Archivbes'ände in Niederesterreichischen Staatsarchivs, 2. k. Bd. 2. 1949. pp. 94—112. -"' Uo.