Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Bottló Béla: Aleksi Bachulsky, Kazimierz Konarski, Adam Wolff: Polski słownik archiwalny. [Lengyel levéltári szótár]. Warszawa, 1952. Slovniček archivní terminologie. (A levéltári terminológia kis szótára) Praha, 1954. / 311–312. o.

Irodalom 311 ' ALEKSY BACHULSKY, KAZIMIERZ KONARSKI, ADAM WOLFF POLSKI SLOWNIK ARCHIWALNY {Lengyel levéltári szótár]. Warszawa, Naczelna Dyrekcja Archiwów Panstwowyeh, 1952. XIII, 46, [4] p. P. ROUBIK, A. HAAS, J. KOLLMANN, Z. FIALA SLOVNICEK ARCHIVNÍ TERMINOLOGIE [A levéltári terminológia kis szótára]. Prahá, Ministerstvo Vnitra, ArchivniSpráva, 1954. 48. p. A levéltári szótárak szükségességét az erősen megnövekedett tényleges, a levéltárakkal szemben támasztott felfokozott igények kielégítése teremtette meg. Fokozottabbak ezek a szükségletek az olyan területeken, mint Közép-Európa, amelynek területén különböző nyelvű írásbeliséget használó állami főhatalmak váltogatták egymást a történelem folyamán. A különféle közigazgatási és jogszolgáltatási szervek egymásutánja következtében természetes az, hogy a levéltári anyagban is «gyrészt egyazon kifejezések különböző területeken egyidőben vagy ugyanazon a területen különböző időben különféle tartalommal jelentkeztek, ill. a különféle kifejezések egyazon fogalmakat jelöltek meg. A terminológiának ez a kifejezésbeli bizonytalansága nemcsak a levéltártudományban, hanem a levéltári munkában is nagyfokú bizonytalanságot okozott. Kifejezésre jutott ez a lengyel levéltárosok munkájában is. Az általuk őrzött anyagban az egyes szakkifejezések változó tartalmát — eltekintve az idők folyamán szükségképpen kialakult változásoktól — még a lengyel, latin, német, orosz nyelvhasználat is komplikálta. A szótár munkálatait 1947 ^ben kezdték el a szerzők. Munkájukhoz az anyagot részben az irodalomból, részben az egyes levéltárakba és ~ szakemberekhez küldött kérdő] apókra adott, válaszokból merítették. Az anyagot bizonyos mérvű selejtezés után előbb szakcsoportokba osztották. Miután azonban megállapították, hogy a szakcsoportokba való osztás gyakorlatilag nehéz, a kifejezéseket betűrendes sorrendbe osztották és így közölték. A munka célja nem annyira az, hogy encifclopédiaszerűleg, kimerítően tárgyalja a tárgyhoz tartozó szakkifejezéseket történeti fejlődésük szempontjából, hanem inkább a levéltári tudományban legkevésbé nélkülözhető fontosabb kifejezések meghatározására, a kettős jelentések és ingadozások elkerülésére törekedett. A munka nem terjed ki a rokontudományok szakkifejezéseire, figyelembe veszi azonban a jelenlegi — lassan levéltárivá érő <— kancelláriai gyakorlatban használt kifejezéseket. A munka a levéltári gyakorlatban alkalmazott rövidítéseket és kifejezéseket magyarázó szavalkat két részre osztva közli: 1. a lengyel levéltári kifejezések szótárában a lengyel gyakorlatban használt lengyel és latinnyelvű kifejezéseket. A fontosabb lengyel, ill. latin címszavaknál általában szótarszeruleg közli előbb az angol, cseh, francia, német és orosz nyelvű azonos szakkifejezéseket, aminek következtében e munka levéltári kifejezések lengyel, ill. latin címszavak szerint rendezett többnyelvű szótárának a szerepét is betölti. Majd az egyes címszavak után a címszavak pontosan megfogalmazott meghatározásait adja. A munka második része az idegen, angol, cseh, francia, német, olasz és orosz levéltári terminológia és rövidítések szótára. A volt hivatali és jelenlegi levéltári gyakorlat terminológiája kis cseh szótárát, az Állami Levéltári Bizottság kezdeményezésére, a Belügyminisztérium Levéltári Igazgatósága készíttette el a főiskolai képesítés nélküli levéltári dolgozók számára, abból a célból, hogy a mindennapi munkájukkal kapcsolatos szakkifejezéseket megfelelő megvilágításban kapják meg. Ez szabta meg az összeállítás profilját: elsősorban a tanácsok melletti levéltárak dolgozói számára készült és csak másodsorban van hivatva a többi (állami, egyházi, mezőgazdasági stb.) levéltár dolgozói számára segédeszközként szolgálni. Ez magyarázza meg azt, hogy a munkából hiányzanak a vállalati levéltárakban használatos szakkifejezések. Ez a profil határozta meg azt is, hogy a régi és az új gyakorlat fontosabb kifejezéseit, akár német, cseh vagy latin nyelvűek, felvették, mert nagy részüket párhuzamosan használják a levéltári gyakorlatabn. Ez a szótár sem veszi fel anyagába a történelmi segédtudományok, jogtörténet stb. kifejezéseit. A szótár az egyes szakkifejezéseket megmagyarázza, nem igényli azonban azt, hogy magyarázatait az illető kifejezés mégha-