Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 312–321. o.
312 Irodalom tarozásának tekintsék, noha az egyes fogalmakat ennek ellenére pontosan definiálja. Kár, hogy az összeállítás tudatosan nem vette figyelembe a Szlovákiában kialakult levéltári szakkifejezéseket, annak ellenére, hogy e kifejezések egy része megegyezik a cseh-morva-sziléziai levéltárak gyakorlatában használt szakkifejezésekkel. A szlovákiai anyag bedolgozásával elkészülhetett volna ugyanis az egész Csehszlovákiában használt levéltári szakkifejezések szófejtő szótára annál is inkább, mert a munka Szlovákia területéről is felvesz egyes szakkifejezéseket. Ez a két új utakon járó szótár kitűnő szolgálatot tesz nemcsak a csehszlovák és lengyel levéltárosoknak, hanem a külföldi levéltárosoknak és történészeknek is, mert a szláv nyelvterület e része levéltári fogalmainak meghatározását, közigazgatási és jogtörténeti kifejezések magyarázatát is adja. Bottló Béla KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRAK LELTARAI A jelen referátumnak az a célja, hogy néhány szomszédos népi demokratikus állam s egy-két más külföldi ország levéltárainak- leltározási munkájáról, az utóbbi években nyomtatásban megjelent külföldi leltárakról adjon rövid beszámolót. (A szovjet leltárak ismertetésének feladata alól felment az a 'körülmény, hogy a szovjet levéltári útmutatókról a Levéltári Közlemények múlt évi kötetében jelent meg ismertetés. A nálunk ismeretes szovjet levéltári kézikönyvekből s a Levéltári Híradóban fordításban megjelent szovjet cikkekből egyébként is eléggé világos képünk van a szovjet levéltárakban folyó leltározási munka módszereiről.) Nem feladatunk az, hogy teljes bibliográfiát közöljünk a levéltártani irodalomnak erről a jelentős szektoráról, mindössze néhány kiadványt emelünk ki azok közül, amelyek a referens számára a jelen pillanatban hozzáférhetők voltak, s ezekből, valamint egyes országok levéltárügyéről szóló vagy speciálisan ,a leltározás kérdésével foglalkozó cikkekből' kíséreljük meg lemérni a leltározási munka módszertani fejlődését és intenzitását az ,egyes országokban. A csehszlovák levéltárügy a felszabadulást követő években a mienkhez hasonló fejlődést tett meg, nagyjából ugyanazok a feladatok jelentkeztek, ezeket a miénktől némileg eltérő módszerekkel igyekeztek megoldani. Az egyik leglényegesebb feladat az állami levéltárad őrizetében levő iratanyag áttekintése volt, nyilvántartás és a kutatók tájékoztatása céljából. A csehszlovák levéltárosok már 1945 óta keresték a módot e feladat megoldására, s végül szovjet segítséggel 1952-ben megszületett az országos összeírás, az első teljes nyilvántartás a csehszlovák állami levéltárak állagairól. A Belügyminisztérium Központi Levéltára, amely a feudáliskori központi kormányhatóságok és a polgárikoriak egy részének iratanyagát őrzi,. már 1949-ben tett kísérletet új leltár készítésére. A körülmények akkor még nem voltak érettek ilyen jellegű feladatok megoldására. Végül 1951 őszén elkészült az alapvető nyilvántartás a levéltár fOndjairól. Ennek az anyagát — némileg kibővítve — a következő évben nyomtatásban adták közre, mint a levéltár «-Útmutatóját«. 1 Az »Útmutató« szerkezetét keletkezése határozza meg: minthogy a fondók jegyzékébőj készült, alapegységek az egyes fondok, a levéltártestek, s az útmutató ezeknek puszta mechanikus egymásutánjából éfpül fel. Ilyen módon a szerkezete hasonló a mi alapleltáráinkéhoz, minthogy azonban készítői a fondszemléletet szigorúan érvényesítették olyan értelemben, hogy az egyes levéltártesteket vették leltári alapegységeknek, amazokénál egy fokkal szervesebb, s néhány fokkal kevésbé részletes. További lényeges különbség az, hogy a munka eleve tájékoztató jelleggel készült, s nem belső használatra; adatszolgáltatása ennek megfelelően más irányú. Hiányoznak belőle az anyagra vonatkozó olyan természetű adatok, amilyeneket az Országos Levéltár alapleltárainak sokszorosított formájában mi is elhagytunk, viszont belekerült az iratanyag tartalmára, keletkezésére, történetére vonatkozó legszükségesebb tájékoztatás. Ez az eltérő jelleg magára a leltári részre is rányomja bélyegét: nem az anyagi, leltári jellegű felsorolás teljessége, hanem a tartalom kibontása volt a cél, ehhez pedig a konspektus-szerű felsorolás látszott a legmegfelelőbbnek. Ezt egészíti ki minden egyes fondnál az ismertető rész, amely 1 Prüvodce po Usrfedním Archivu Ministerstva Vnitra v Praze. Praha, Vydává Minísterstvo Vnitra, 1952. 226, [2J p. 12 t. (Sborník Archivnich Prací, Rccm'k 2. C:slo 2.)
