Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Oltvai Ferenc: Szocialista iparvállalatok szervezete és iratai / 272–285. o.

Szocialista iparvállalatok szervezete és iratai 281 Legfontosabb irataik: a mérleg, leltár, eredmény kimutatás, mérlegbeszámoló, (vállalati beszámolójelentés), a főkönyvek, ill. főkönyvi-, vagy szabadkartonok. Az iratok túlnyomó részét a főkönyvi könyveléshez jutott feladások és bizonylatok teszik ki. Az iratok a bizonylatokat, és feladásókat kivéve elvétve kerülnek csak a központi irattárba. Analitikus nyilvántartások módszerével vezetik az állóeszközök egyedi nyilvántartását, az egyes állóeszközökre vonatkozó részletes adatokkal együtt. A változásokról időszakonkint készül jelentés a főkönyvi könyvelés részére. Az anyagkönyvvelés feladata a termeléshez, épületek, gépek karbantartásához stb. felhasznált anyagok nyilvántartásainak vezetése. Az anyagnyilvántartó lapok alapján folyamatosan ellenőrzik az anyagraktárát. Az anyagkönyvelésben ma már általános a kartonok használata. Szintetikus és analitikus jellegű kartonokat vezetnek, amelyek eredményei a főkönyvi könyvelésbe jutnak be. Az analitikus kartonokat egy-két év leteltével a központi irattárba helyezik el, a szintetikus kartonokat az osztály őrzi. Termelési könyvelés: A gyártmányokat terhelő különböző költségeket számolják el ebben a könyvelésben, amely költségeket a műhelyi (költséghely) és gyártási számlákon vezetnek. Az adatok a főkönyvi számlákon részletezés nélkül összevontan jelentkeznek. Az osztály az adatokat a főkönyvi számlákra történő könyvelés előtt megfelelően rendezi és ennek az érdekében különféle nyilvántartásokat vezet. A termelési könyvelés munkája jelentős, mert a könyvvitel csak akkor felelhet meg feladatának, ha rá tud mutatni a termelés költségeire, a gyártmányok önköltségcsökkentésének legkülönbözőbb lehetőségeire, amire a főkönyvi könyvelés adatai nem alkalmasak. A részleg nyilvántartásokat és jelentéseket őriz, ez utóbbiak másolatait a főkönyvelőnek, szükséges esetben az igazgatónak is megküldi. Előfordul, hogy az üzemek is kapnak ezekből, amennyiben reájuk vonatkozólag készít valamilyen észrevételt. A félkésztermék és késztermék nyilvántartásának az a célja, hogy kimutassa, milyen gyártmányok készültek el. Mikor értékesítették azokat, mennyi késztermék van raktáron. Ugyanezeket kell megadni a félkésztermékekre vonatkozóan is. A késztermék elkészültéről a program- és értékesítési osztályoknak kell értesülnie. Analitikus kartonjaik vannak, amelyekre a könyvelés minden egyes csökkenésnél, vagy növekedésnél bizonylatok alapján történik. A kartonokat árunemenkint, gyártmányonkint fektetik fel. A kartonokat a részleg őrzi, alapiratok, bizonylatok egy-két év leteltével a központi irattárba jutnak. Mint tudjuk, az iparvállalatok egyik legfontosabb feladata a termékek önköltségének állandó csökkentése. A késztermék önköltségét szembeállítva a tervezett önköltséggel, — megállapítható az önköltségcsökkentési terv teljesítése. Mindez az utókalkuláció feladata. Szemben a mérleggel, amelyből a vállalati nyereség vagy veszteség gyártmányokra való tekintet nélkül tűnik ki, az utókalkuláció arról számol be, hogy egy-egy gyártmánynál hogyan teljesítették az önköltségi tervet. Ez a részleg tehát a vállalat egyik legfontosabb ellenőrző szerve, amely munkájához a termelési és a tervadatokat használja fel. Nyilvántartásait az ún. utókalkulációs törzslapokra vezeti, amelyeket alapirataival rendszerint albumba fűzve, mint dokumentációt az osztály őrzi.