Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.

226 Karsai Elek A Tanácsköztársaság leverése után Horthy a Dunántúlon újra megpróbálkozott a toborzással, de teljesen sikertelenül. A minisztertanács ezért aug. végén elrendelte az 1898-ban született hadkötelesek azonnali behívását

94 Annak ellenére, hogy a nyugat-magyarországi kormánybiztos a közigazgatást hatóságok vezetőinek utasítást adott a behívási rendelet pontos, lelkiismeretes végrehajtására és a legszigorúbb ellenőrzésére, külön kiemelvén, hogy »a netán szökni szándékozók vagy a bevonulási parancsnak ellenszegülők letartóztatandók és a katonai parancsnokságoknak átadandók«,

95 a behívottak nagy része megtagadta a bevonulást. Szeptember 13-án Sigray gróf kerületi kormánybiztos újabb utasítást volt kénytelen kiadni a bevonulás ellenőrzésével megbízott polgári hatóságoknak^ minthogy a III. katonai parancsnokság jelentése szerint, »a bevonulásra kötelezett 1898. évi születésű katonakötelesek egy része — valószínűleg rábeszélés és bújtogatás következtében — nem vonult be«.

96 A behívottak politikai megbízhatóságát a sorozó bizottságnak kellett eldönteni, mégpedig azon igazolás alapján, amelyet a községi elöljáróság »-a helyi . lelkész úr bevonásával« vezetett rá a behívó jegyre.

97 Egy hónappal később 1919. október 28-án a politikai megbízhatóság igazolást megszigorították, miután elrendelték, hogy »minden behívott vagy önként jelentkezett két legközelebbi fölöttes polgári hatóság és illetékes plébániai hivatal pecsétjével és aláírásával ellátott erkölcsi bizonyítványt hozzon magával, melyből politikai megbízhatósága tűnjön ki. (Ezen intézkedést a kormánybiztossság rendeli el a körlet területén.)«

98 A nyugat-magyarországi kerületi kormánybiztosság a katonai parancsnokság javaslatához már okt. 20-án hozzájárult azzal, hogy a politikai megbízhatóság igazolására elegendőnek tartotta a »községi jegyző, községi bíró, lelkész, bizonyítványát a főszolgabíró láttamozásával«. A behívottak nagy többsége azonban, noha tisztában volt azzal, hogy a behívó parancs megtagadása súlyos következményeket von maga után, továbbra sem vonult be. A dunántúli központi kormánybiztos 1919. nov. 6-án felszólította a kormánybiztosokat, hogy minden módon hassanak oda, hogy a behívottak bevonuljanak. A kormánybiztosok a központi kormánybiztos rendeletére válaszolva megígérték, hogy a rendeletnek megfelelően fognak eljárni.

99 Hiábavalónak bizonyult azonban a kerületi és törvényhatósági kormánybiztosok minden igyekezete, kíméletlen eljárása, a sorozások és behívások körül hosszú ideig nem tudtak rendet teremteni.

100 94 SzÁL Ny. M. kmb. ált. 1920—273. — A szombathelyi III. kat. ker. parancsnokság átirata a nyugatmagyarországi kormánybiztosságnak. 95 Uo. — A nyugat-magyarországi kormánybiztos rendelete Sopron, Mosón, Vas és Zala vármegye alispánjának, Sopron törvényhatósági joggal felruházott város, polgármesterének. 96 Uo. 97 SzÁL Ny. M. kmb. ált. 1920—273. — A Vas vármegyei katonai parancsnokság szept. 30-iki sorozási utasítása. 98 SzÁL Ny. M. kmb. ált. 1919—1161. — A szombathelyi kat. körletparancsnokság rendelete »a legénység magatartásának és megbízhatóságának ellenőrzéséiről. 99 MMI. A. XXII. 7/1919/27. 100 Erre vonatkozóan 1. még a MOVE Vas vármegyei főosztályának 1919. nov^ 21-iki határozati javaslatát, (SzÁL Vas m. főisp. ein. 1919—158.), valamint a Zala megyei törvényhatósági és a szegedi kerületi kormánybiztos 1920 februári jelentéseit. Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon. 285—287. old.