Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.

Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége . . . 227 A terror a Dunántúlon 1919 szeptember—november hónapokban folytatódott — a közigazgatási hatóságok, elsősorban a kormánybiztosok segédletével. A kom­munisták letartóztatását a katonai hatóságok eszközölték, de a letartóztatottakat át­adták az ügyészségeknek. 101 A kormánybizosok feladata az volt, hogy kísérjék figyelemmel az ügyész jég tevékenységét és ha az ügyészség a letartóztatottakat netalán szabadon bocsátotta, akkor — a 194/1919. res. számú belügyminiszteri körrendelet értelmében — a kor­mánybiztosok felügyelete alatt működő rendőrhatóságok a szabadlábra helyezeit kommunistákat vegyék őrizetbe, internálják. 102 A kommunisták ártalmatlanná tételét a kormánybiztosok annyira életbevágó kérdésnek tartották, hogy e téren — katonai hatóságokkal együtt — megtagadták a kormány esetleges enyhébb utasításainak végrehajtását is. Amikor 1919. szept. 13^án a fővezérség az egyik katonai parancsnokságtól olyan értelmű jelentést kapott, hogy belügyminiszteri rendeletre az internált kommunistákat szabadlábra kell helyezni, a dunántúli központi kormánybiztos utasította a nyugat-magyarországi kormány­biztost, hogy a belügyminiszteri rendeletet ne hajtsa végre és a már »szabadon bo­csátott ötvenegy kommunista... a legszigorúbb rendőri felügyelet alatt tartandó, hogy így szorosan internálva szökésük meg ne történjék, tehát azonnal őrizetbe ve­endők« 103 Miután a belügyminiszteri rendeletről kiderült, hogy a rendelet kiadása kö­rül »visszaélés« történt, a dunántúli központi kormánybiztos szept. 16-án újabb táv­irati rendelkezést küldött a nyugat-magyarországi kormánybiztosnak és ebben meg­hagyta, hogy a Tanácsköztársasággal kapcsolatos tevékenység miatt letartóztatotta­kat szabadon bocsátani csak a központi kormánybiztosság hozzájárulásával lehet, »még akkor is, ha az elbocsátásra bármely minisztériumtól távirati vagy telefoni rendelkezést kapna«. 104 A fővezérség és a dunántúli központi kormánybiztosság 1919, szeptember 17-én újabb rendelkezést adott ki a kommunisták ellen. A fővezérség megparancsolta a vármegyei katonai parancsnokságoknak, hogy »a gyanús, magukat igazolni nem tudó egyének vármegyénként gyűjtőtáborokban helyeztessenek el, míg igazolásuk meg nem történik«. 10 ' Nagy gondot fordítottak a kormánybiztosok a hazatérő hadifoglyok szigorú megvizsgálására abból a szempontból, va t jon nincsenek-e köztük kommunista érzel­műek. 1919. nov. 4-én a dunántúli központi kormánybiztos rendeletet intézett a nyu­gat-magyarországi kerületi kormánybiztoshoz az olasz hadifogságból hazatért vagy még ott tartózkodó tisztekkel és legénységgel szemben követendő bánásmódról. A 101 SzÁL Ny. M. kmb. ált. 1919—190. — A Szombathelyi körletparancsnokság 1919. szept. 11-iki átirata a kerületi kormánybiztosságnak. io2 u 0 — A kerületi kormánybiztosság szept. 12-iki válasza a körletparancsnok­ság átiratára. 103 SzÁL Ny. M. kmb. ált. 1920—1079. — A dunántúli központi kormánybiztos 1919. szept. 13-iki távirati utasítása a nyugat-magyarországi kormánybiztosnak. ló* Uo< _ Kiemelés tőlem. K. E. los u 0 — A dunántúli központi kormánybiztosság körrendelete a kormánybiz­tosokhoz. — Ezen alapszámhoz csatolt ügyiratok részletes intézkedéseket tartalmaz­nak a nyugat-magyarországi kormánybiztosság területén felállítandó gyűjtő táborokra vonatkozóan.. Az iratokból kiderül, hogy a kormánybiztosok a katonai parancsnok­ságokkal együttműködve kommunistákat internáltak. Az iratok között több interna­lási névjegyzék található. l$*

Next

/
Oldalképek
Tartalom