Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.

216 Karsai Elek tály közvetlenül irányította az egész polgári közigazgatást, amelynek ekkor az ipari és mezőgazdasági munkabérek leszorítása éppen úgy feladata volt, mint a terror intézményesítése vagy a nemzetgyűlési választások előkészítése és lebonyolítása. Fentebb már említettük, hogy a kerületi kormánybiztosságokat a katonai körleteknek megfelelően állították fel. Felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés: mi volt a polgári hatóságok, jelen esetben a kormánybiztosok és a katonai hatóságok hatásköre, egymáshoz való viszonya? Az 1912. LXIII. te. 4. §-£. szerint a kormánybiztosok a területükön vezénylő^ katonai parancsnokok »szándékaival összhangban kötelesek eljárni«. Az aug. 20-iki minisztertanács foglalkozott e problémával, (igaz ugyan, hogy ott a belügyi kiküldöttek és katonai hatóságokról volt szó) és határozatában leszögezte, hogy »a belügyi kiküldöttek a fővezérlet (karhatalmi csoportparancsnokai) mellé vannak rendelve, de kötelesek tevékenységüket és hatáskörükből folyó intézkedéseiket a parancsnokuk intencióihoz, és rendelkezéseihez teljesen .alkalmazni.« A belügyi kiküldöttek felhívhatják a fővezér vagy a katonai parancsnokok figyelmét egyes intézkedések »káros vagy célszerűtlen következményeire«, de ha a fővezér vagy az illető parancsnok rendeleteinek keresztülvitelét továbbra is kívánja, ennek eleget tenni tartoznak.

38 Ebből tehát úgy tűnik ki, hogy a belügyi kiküldöttek bizonyos mértékig a katonai hatóságok alá voltak rendelve. A kerületi kormánybiztosságok, valamint a dunántúli központi kormánybiztosság létrehozásával a katonaság és a polgári hatóságok között kialakult viszony megváltozott. Az előzőekben rámutattunk azokra az okokra, amelyek miatt a magyar uralkodó osztály nem vezetett be nyílt katonai diktatúrát. Ebből következik hogy gondosan igyekeztek elhatárolni a katonai és polgári szervek hatáskörét. 1919 szeptember első napjaiban Andrássy Gyula gróf, Bethlen István gróf,. Károlyi József gróf, Batthyány Lajos gróf, Pallavicini György őrgróf és Beniczky Lajos belügyminiszter felkereste Horthy Miklóst, a szervezés alatt álló »nemzeti« hadsereg fővezérét, hogy megbeszélést folytasson vele a kül- és belpolitikai helyzetről.

39 A siófoki megbeszélésen a tiszti különítmények garázdálkodásairól tárgyaltak, de a fő kérdés az volt, hogyan és milyen mértékben járjanak el katonai szervek polgári egyének ügyeiben. E kérdés egyúttal magában foglalta a polgári és katonai hatóságok hatáskörének szabályozását. Nyilvánvalóan a tárgyalás eredményeképpen adta ki Horthy szept. 14-iki parancsát, amelyben — »egyetértőleg a magyar kormány által kinevezett főkormánybiztossal« — szabályozta a katonai szervek hatáskörét.

40 A fővezérség parancsa leszögezte, hogy »-habár a mai viszonyok semmi esetre sem tekintendők hadiállapotnak, még nem lehet őket azonosoknak venni a valóságos békeállapotokkal. A bolsevizmus csak az imént tört le és állandóan kísért annak veszélye, hogy az bármely pillanatban megint felbukkan... A magyar kormány ezen viszonyokkal számolva, a rendkívüli intézkedésekről szóló 1912: LXIII. te. 38 OL. BM. ein. 1920—33—282. Kiemelés az eredetiben. 39 Az ellenforradalom hatalomraj utasa és rémuralma Magyarországon. 195— 197. old. 40 OL. Ig. M. (Igazságügyminisztérium) 1919—A—39.931. — Horthy ezt a rendeletet a katonai parancsnokságokon kívül megküldte a dunántúli központi kormánybiztosságnak, valamint »tudomásulvétel végett a miniszterelnök, hadügyminiszter. igazságügyi- és belügyminiszter uraknak«.