Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.

Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége . . . 217 alapján áll és ezen törvényes felhatalmazás alapján gyakorolja kivételes hatalmát«^ Ebből kiindulva Horthy megállapította, hogy «-szükséges, hogy a magyar nemzeti hadsereg hatóságai és parancsnokságai inkább előtérbe lépjenek minden téren, mint rendes békeidőben«. A fővezérség parancsa a továbbiakban részletesen szabályozta a katonai és polgári hatóságok, szervek hatáskörét, általános irányelvként megállapítva annak szükségességét, hogy »a katonai és polgári hatóságok szoros érintkezésben és egyetértésben működjenek«. Ezt az együttműködést Horthy szerint megkönnyíti az, hogy »az egyenrangú katonai és polgári hatóságok működési körletei immár teljesen fedik egymást«.

41 A rendelet kimondotta, hogy a polgári egyének ügyeinek intézésére kizárólag a polgári hatóságok jogosultak; a polgári hatóságok csak a kisebb csendőrőrsökkel és a városi rendőrséggel rendelkezhettek, míg a nagyobb csendőrtartalékokat a megyei katonai parancsnokok felügyelete alá helyezte. Horthy szeptember 14-i parancsa fontos határkő az ellenforradalmi rendszer berendezkedésének útján. A nagybirtokosoknak sikerült megértetni a fővezérséggel, hogy a »nemzeti hadsereg« és a polgári hatóságok egymás mellé vannak rendelve, a katonaság és a polgári hatóságok között mindennemű súrlódást a legnagyobb óva<tossággal kerülni kell.

42 A dunántúli központi kormánybiztos szept. 19-iki rendeletében ugyanezt az alapelvet szögezte le,

43 és »a katonai hatóságokkal való teljes összhangban való működést« a közigazgatási hatóságok egyik legfontosabb feladatának jelölte meg. A gyakorlatban a felső katonai és polgári szervek az együttműködést — mint később látni fogjuk — meg tudták valósítani. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy az alsóbb szerveknél elég gyakoriak voltak mindkét részről a panaszok: a katonai parancsnokok erélytelennek tartották sok helyen a polgári hatóságok eljárását, ezek viszont a katonai hatóságoknak a polgári hatóságok hatáskörébe való beavatkozás miatt panaszkodtak felettes szerveiknek. A nagybirtokosok és nagytőkések érdeke azt kívánta, hogy a hadsereg és polgári hatóságok egymást kiegészítve működjenek. Mindkét szervre egyformán szükségük volt, éppen ezért arra törekedtek, hogy a közigazgatási apparátus és a hadsereg vezetését közvetlenül kézben tartsák. Az uralkodó osztály személyileg mindkét vonalon erőteljes akcióba kezdett. A hadsereg fővezére Horthy Miklós lett, aki eddigi pályafutása során, részben mint Ferenc József szárnysegéde, részben mint flottaparancsnok, bebizonyította alkalmasságát az uralkodó osztály védelmére.

44 41 A rendelet közölte a dunántúli katonai körletparancsnokságok és a kerületi kormánybiztosságok beosztását, a parancsnokok és kormánybiztosok neveinek feltüntetésével. 42 Ugyanilyen értelemben adott utasítást már 1919. aug. 20-án Sigray gróf nyugat-magyarországi • kormánybiztos az alárendelt közigazgatási szerveknek. SzÁL Ny. M. kmb. 1919—36. 43 SzÁL. Ny. M. kmb. ein. 1920—77. 44 Horthy fojtotta vérbe a cattaroi tengerészlázadást 1918 febr. elején. Ekkor tüntették ki tengernagyi ranggal — »a felkelés hihetetlenül brutális leveréséért, a tengerészek ellen később felállított terroruralomért, a parancsára hozott halálos ítéletekért«. Eva Priester: A cattaroi tengerészek. Weg und Ziel 1950. 3. szám. (Fordításban közölte a Magyar Munkásmozgalmi Intézet Értesítője. Budapest, 1955. május1, évfolyam, 2. szám. 102—117. old.)