Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Szászi András: Adatok az Igazságügyminisztérium ügyintézésének történetéhez, 1867–1918 / 188–205. o.

Adatok az Igazságügyminisztérium történetéhez íar DJ Tiszán túli kerület: IV. Erdélyi osztály 1 osztálytanácsos 2 ministeri tanácsos mint főnök 1 titkár (egy magyar s egy román} 1 fogalmazó 2 szolga 1 szolga. 1 osztálytanácsos úrbéri ügyekben HL Űrbéri és büntetőjogi osztály 3 osztálytanácsos (ejíy magyar, egy román, s egy szász) Magyarországon 4 titkár 1 ministeri tanácsos mint főnök 4 fogalmazó. 1 szolga. Legislativ osztály A) Ürbéri ügyekben 1 ministeri tanácsos mint vezető 1 osztálytanácsos 2 osztálytanácsos 1 titkár 1 fogalmazó. 2 titkár 1 fogalmazó 1 szolga. B) Fenyítő ügyekben 1 osztálytanácsos VI. Segédhivatal 1 irodaigazgató 1 titkár 1 fogalmazó 3 aligazgató 4 szolga. A megállapított létszámot nem egyszerre, hanem fokozatosan töltötték be. S annak során a feloszlatott szervektől beosztottakat is átminősítették a minisztérium létszámában rendszeresített elnevezésű állásokra. Az államtitkári állás csak jóval később került betöltésre, kezdetben a hétszemélyes tábla egyik bírája helyettesként látta el az államtitkári teendőket. Költségvetési fedezet híján már a kezdeti időben a miniszter úgy biztosította a megállapított létszámkereten felül szükséges újabb munkaerőket, hogy a Kúria legfőbb ítélőszékétől minisztériumi szolgálattételre fogalmazókat rendelt be, akik a legfőbb ítélőszéki létszám terhére a minisztériumban működtek. így került pL 1871-ben a legfőbb ítélőszéki státusba tartozó 3 fogalmazó és 2 segédfogalmazó az. Igazságügyminisztériumba. Bár a minisztérium nem bírt megbirkózni az ügyiratintézés terén rá váró feladatokkal, 1872-ben a költségvetés csökkentésére mégis létszámcsökkentést kellett végrehajtania. Az osztálytanácsosok számát 10-ről 7-re, a titkárok számát 13-ról 11-rc, a fogalmazók számát pedig 12-ről 10-re csökkentették. Ez akkor következett be, amikor a beérekzett iratok száma egy év alatt mintegy tizenhatezerrel emelkedett, s a minisztériumban már az előző évből is elintézetlen iratok maradtak. Ez a létszámcsökkentés az adott körülmények között nyilvánvalóan nagyban hozzájárult, hogy az év végén elintézetlenül maradt iratok száma 1874-ben már 2194 darabra emelkedett... A zárt állami költségvetési kereten belül a létszám kedvezőbb megváltoztatására nem volt lehetőség. Egyetlen megoldás látszott megvalósíthatónak: újabb küls& munkaerők berendelése a minisztériumba. A berendelések évről évre szokásjog alapján rendszeresen folytatódtak, míg: végül 1886-ban a törvény is lehetővé tette felsőbírósági bírók ideiglenes minisztériumi alkalmazását. Ez a törvény öt évre szólt, de lejaratokat öt-öt évre rendszeresen meghosszabították. A törvény határidejének 1906. évi meghosszabításakor már 30 berendelt tisztviselő működött a minisztériumban. Ennek indokául főként azt emelték ki.,