Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.
Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 175 Most tekintsünk végig Rákóczi 1707-i erdélyi kormányzatának különböző ágain. A Consilium az országgyűlés után először május közepén ült össze Segesvárott, a fejedelem egyenes parancsára. Rákóczi április 27-én rendeletben közölte velük, hogy sietve távoznia kell Erdélyből s így sok hozzáintézett instantia elintézetlen maradt. »Ehhez képest a dato praesentium két hétre, hacsak elkerülhetetlen akadály nem impediállya kegyelmeteket, Gyulafehérvárra, vagy az hová fog tettszeni, gyülekezzen kegyelmetek, és azon instantiákat revideálva a kiadott positiok szerint resolvallya is, amelyek penig praecise magunk resolutióját illetik, N. V. Pongrácz György secretarius hívünk által« — akit a marosvásárhelyi VIII. te. nem említ, mint a Consilium titkárát, de láthatólag Bartha András korábbi szerepét töltötte be a tanács mellett — »transmittállya kegyelmetek. És ha mi egyéb országos dolgok fennmarad tanak, vegye igazításban, informálván azontúl megírt secretarius által bennünket«. 84 A tanács párnapos késéssel, május 16-án ült össze Segesvárott, s 22-ig maradt együtt. »Foly az consilium és supplicatiókra való válaszadás« — írta Teleki Mihály naplójában. 85 A későbbiek során már nem tudjuk lépésről lépésre nyomonkísérni működését. Mindenesetre júl. 17. táján a hársági táborban ülésezett (Pekry, Thoroczkai, Teleki Mihály és Barcsai Ábrahám júl. 17-én onnan adott jelentést a fejedelemnek a rézpénz dolgában). 86 Augusztus 15. és 22. között ismét Kolozsvárott került sor tanácsülésre. 87 A tanács hivatva volt összefogni az igazgatásnak mindazokat az ágait, amelyek nem közvetlenül a fejedelemnek voltak alárendelve. Rendszertelen ülésezése miatt azonban az igazgatás egyes ágazatainak vezetői a maguk hatáskörében intézték el az ügyek legnagyobb részét. A kincstári igazgatás legnagyobb részét egyébként is Rákóczi erdélyi vicepraefectusa, a korábbi dési sókamaraispánságából már ismeretes Kismarjai Albert irányította. A fejedelem 1707. április 11-én Marosvásárhelyen emelte erre a tisztségre. 88 A vicepraetectusnak »egyenessen utánunk főpraefectus hívünktől leszen dependentiája« — így írta le Kismarjai alárendelési viszonyát a fejedelem ápr. 28-i szentmarjai pátensében. 89 A thesaurariusnak vagy az erdélyi Consiliumnak nem volt alárendelve; Bar-' csai thesaurariussal csak »egyetértésben« kellett működnie. A volt dési kamaraispán hatáskörébe tartozott az ország bányáinak igazgatása, kivéve, amennyire megállapítható, az érchegységieket; a régi fiscal is birtokok igazgatását szintén ő végezte, azokat a birtokokat is értve, amelyeket labanc urak korábban adományképpen nyertek el, s melyeket a fejedelem ekkor visszafoglaltatott. A vicepraefectus ebben a munkában tovább is ment a törvényadta lehetőségnél, úgyhogy a fejedelemnek el kellett rendelnie neki: »ne avassa magát egyéb jószágok dolgában, hanem csak amelyekről Marosvásárhelyt végzés volt, tudniillik, amelyek pártos felekrül szállván a fiscusra, actu annak keze alatt volnának, vagy medio tempore ad ulteriorem dispositionem conferáltattak és pure fiscalisok lévén, ad capita bonorum reducalandók, s nem penig hűségünkön lévő rendek által annyi esztendő forgása alatt pacifice bíráltainak; amellyek iránt való processusra jövendőben is lészen mind jussunk, mind alkalmatosságunk.« 90 ö intézte a szász papság census cathedraticus-ának behaj84 RL: II. 3. h. (1075. C). 85 Teleki M. naplója, 179. o. 86 SzKK: Thaly-gyűjt. 7. 87 Teleki M. naplója, 183. o. v " 88 Teleki M. naplója, 172. o. 89 RL: II. 3. h.: 1:317—318. o. 90 Rákóczi rendelete Barcsai Ábrahámnak jún. 5-én Körömről. RL: II. 3. lu (1075. C.)
