Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.
Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 171 Találóbban, élesebben senki nem jellemezhette volna az erdélyi urak magatartását, mint a nagy fejedelem. Jó egy hétre rá Marosvásárhelyen beiktatták Erdély utolsó választott fejedelmét. . • x V. A marosvásárhelyi országgyűlés. Erdély kormányzata a fejedelem beiktatásától az ország második elvesztéséig. A fejedelem — mint az események megmutatták — éppen idejében érkezett TCrdélybe — ahhoz, hogy az ország gyors elvesztését megakadályozza. Erdélyben ekkor jelentéktelen császári erők álltak, de az erdélyiek már 1706 végétől tartottak Rabutin visszatérésétől. Azok az erők azonban, amelyek Rákóczit támogatták, egyre inkább fogytak. A fejedelem élesen mutatott rá a nemesség önzésére, arra, hogy nagyon is szűk értelemben van köze a Habsburg-ellenes harc céljaihoz. Ez a nemesség elidegenítette magától a kisszámú városi népet is — gondoljunk csak az abrudbányai nemes bányászok megzsarolására. A szász székek szabad parasztságával szemben- bosszúpolitikát folytatott a katonaság tartásához szükséges dolgok kivetésénél. A jobbágyparasztság és a nemesség ellentéte pedig sehol nem volt talán oly éles, mint éppen Erdélyben; elég most csak utalnunk a marosvásárhelyi országgyűlés hírhedett jobbágytörvényére és annak következményeire, hogy sejthessük: milyen kiélezett lehetett már korábban is a nemesség és a jobbágyság bsztályharca. Erdélyben tehát ekkor a nemesi uralom nem támaszkodhatott széles nemzeti -egységfrontra — s ezért az erdélyi nemesség a felelős. Ez a gyenge, de erőszakos nemesi uralom komoly gondokat okozott a fejedelemnek. Az erdélyi fejedelemségbe külpolitikai okokból feltétlenül be kellett hogy iktassa magát; keresztül kellett vinnie a Habsburgok trónfosztását, hogy szuverén uralkodóként tárgyalhasson XIV. Lajossal; emellett törvénybe kellett iktatni a magyarországi konföderációval való uniót — s végül rendet kellett teremteni Erdély kormányzatában. S mindezt azokkal az erdélyi rendekkel szemben kellett kiharcolni, akik 1704-ben, alig térve magukhoz a parasztfelkelés okozta első ijedelmükből, hatalom nélküli bábként akarták erdélyi fejedelmi trónjára ültetni s akiknek követelései azóta megnőttek a jobbágyok irányában — amellett pedig állandóan magyarországiaktól való kormányzásukat sérelmezték. Először történt meg Rákóczi erdélyi kormányzata alatt, hogy az ország élére választott tanács került _ bármennyire is a fejedelem és a rendek hosszas tanácskozásai előzték meg ezt a választást. Az országgyűlés szabályozta az erdélyi főhatalmat. A Habsburgok trónfosztását Erdélyben két hónappal Magyarország előtt mondták ki. 69 .--•-'• Thököly ekkor már halott volt; jogi akadályként tehát Rákóczi fejedelemségének törvénybe iktatása útjában csak II. Apafi Mihály »fejedelemsége-« állott, amelyet az országgyűlés II. tc-e szüntetett meg, kimondva azt is, hogy ha a fejedelem egyáltalán erdélyi nemesi jussát követelné, evocáltatandó a legközelebbi erdélyi országgyűlésre. 70 A Habsburg-ház abrenunciációja régen fennálló helyzetet törvényesített és — mint rámutattunk — külpolitikai okokból elengedhetetlen volt; II. Apafi Mihály megfosztása fejedelemségétől pedig csak a jogi formák betartását jelentette. Annál több problémát vetett fel — s annál nagyobb harcot okozott Rákóczi erdélyi fejedelemsége 69 A marosvásárhelyi kuruc országgyűlés errevonatkozó III. tc.-ét 1. TT 1897: 585—586. o. 70 TT 1897: 584—585. o.
