Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

172 Trócsányi Zsolt dolga. A fejedelem annakidején hallani sem akart a gyulafehérvári országgyűlésszabta conditio-k elfogadásáról, 1707-ben pedig — mint emlékirataiban írta — el volt szánva arra, hogy inkább be sem lép Marosvásárhelyre s visszatér Magyarországra, mint hogy elfogadja Apafi hitlevelét, amelynek — írta — »több pontja ellenkezett a l'ejedelemi méltósággal-«.

71 Végül is a fejedelemnek két lényeges ponton sikerült áttörnie a gyulafehérvári conditio-kban megszabott korlátokat. Ami a legfontosabb volt: a gyulafehérvári országgyűlés conditio-i közül kimaradt a VI. cikkely, amely szerint a fejedelem országos ügyekben járó külföldi követségekkel a tanács nélkül nem tárgyalhat, követséget a tanács tetszése nélkül nem küldhet ki, külállamokkal pedig csak országgyűlésen, a rendek akaratából léphet szövetségre. A fejedelem tehát külpolitikájában nem volt a rendek tetszéséhez kötve — ami előfeltétele volt annak, hogy a szabadságharc sikeres vitele érdekében diplomáciai tevékenységet folytasson. A másik lényeges dolog a thesaurarius választása módjának és hatáskörének kimaradása volt a conditio-kból. Ezzel a fejedelem keze nem volt megkötve a kincstári jövedelmek felhasználásában — s három és fél esztendő erdélyi tapasztalata azt mutatta, hogy ezek a jövedelmek sokkal biztosabban jutnak el a fejedelem kezén át a. szabadságharc céljaira való felhasználásra, mint az erdélyi urakén át. így értelmezte hát a fejedelem azt, hogy a conditio-k »több pontja ellenkezett a fejedelmi méltósággal«. Rákóczi abszolutizmusának, kormányzata lehető függetlenségének a rendektől ez az értelme. A többi változtatás — amely a conditio-knak olyan különlegesen sértő pontjait törölte el, mint pl. az a rendelkezés, hogy a rendek megsemmisíthetik a fejedelemnek és a tanácsnak az ország törvényeivel ellenkező intézkedéseit, vagy ha a fejedelem a három natio valamely végzését nem erősítené meg, az azért törvénnyé legyen — nem lényeges, hiszen azok az intézkedések, amelyeknek ezek csak szigorító záradékát képezték, megmaradtak. A fejedelem könnyen elfogadhatta azokat a feltételeket, amelyek hatalmának a tanács által való megszorítását jelentették — nem szándékozott ugyanis Erdélyben maradni, s közte és a tanács között a viszony nyilvánvalóan az kellett, hogy maradjon, ami 1705-ben volt: udvari kancelláriáján keresztül intézkedett a leglényegesebb ügyekben. Ezenkívül — mint látni fogjuk — gondoskodott arról is, hogy bizalmas embere helyet kapjon a tanácsban. Csak valamennyire is új egyetlen pontnál került a conditio-kba: a rendek kikötötték, hogy a bíráskodás a törvényszabta úton folyjék s a fejedelem lehetőleg ne avatkozzék a törvénykezésbe, s az elébe apellált perekben a tanács többségének véleményéhez kell tartania magát.

72 Az országgyűlés törvénybeiktatta a magyar rendekkel való konföderációt.

7a A kormányzat megszervezésénél a fejedelem már nem tartotta magát úgy bizonyos formákhoz, ahogy a gyulafehérvári országgyűlésen tette: a marosvásárhelyi országgyűlés VII. tc.-e nem a császári hatóságok feloszlatását mondta ki, hanem Eánfí'y Györgyöt, »Hazánk romlásának főbb oká«-t a legközelebbi országgyűlésre a fiscalis 71 Rákóczi Emlékiratai 164. o. 72 A conditio-kat 1.: TT 1897: 580—583. o. 73 X. t. c; TT 1897: 592—3. o. %