Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

170 Trócsányi Zsolt A medgyesi országgyűlés — amely 1706. okt. 27-én ült össze a szász városkában — két dologról tárgyalt: egyrészt a rézpénz értékéről — elhatározván, hogy azt mindenkinek igazi értékén kell elfogadnia — és limitatio létrehozásáról, másrészt a Kaplyonban történt élésfelvetésről, amelyet elfogadott.

65 Az 1707 elején Besztercén tartott országgyűlés már nagyobb igényekkel lépett fel. Adót vetett ki, amelyet a törvényhatóságoknak febr. 15-ig kellett Rhédei PáV

iG kezéhez szolgáltatniuk. Élés dolgában is tett intézkedést; Barcsai Ábrahámot hatalmazta fel, hogy a tisztek segítségével gondoskodjék az országgyűlés által tett kivetés behajtásáról. Kősót ajánlott meg a hadsereg felruházásának szükségleteire. Az országgyűlés tevékenységének másik fő tárgya a szám vétel megszervezése volt. Az adóügyi, teherviselési panaszok megvizsgálása, az adóról váló számvételre négyes bizottságot küldött ki Teleki Mihály, Barcsai Ábrahám, Rhédei Pál és Bartha András személyében — elég szerencsétlenül választva meg a személyeket, akik közül hárman voltak érdekelve a korábbi, vagy folyó adóigazgatásban. Egyben határozatot hozott a Zsibó után elmenekültek birtokait gondozó felügyelők számadásra vonásáról. Emellett az országgyűlés határozatot hozott arról, hogy »a rézpénzt igaz értékén mindenki el vegye« és tartsa magát a limitatio-hoz. Ennek ellenőrzésére főfelügyelőt kandidált a fejedelemnek. Az országgyűlés II. tc.-e külkereskedelmi monopólium létrehozását rendelte el. Ennek értelmében a külföldi kereskedők egy összegben adták volna el árújukat az ország erre a célra rendelt megbízottainak. Az országban található árukat is elsősorban ezeknek a megbízottaknak kellett volna megvásárolniuk, a külföldi kereskedőkkel való kicserélés céljaira. A törvénycikk megítélésénél nem mellékes az a körülmény, hogy Magyarországot is külföldnek tekintette. Végül az országgyűlés »-közönséges hazánk javát illető dolgaink végett-« Kemény Lászlót deputálta Rákóczihoz.

07 Könnyen érthető, hogy a fejedelem nem volt hajlandó megerősíteni a törvénycikkeket. Mindaz, amit az országgyűlés Erdély gazdasági és igazgatási bajainak felszámolására tett, elégtelen volt. A II. te. elfogadása pedig súlyosan veszélyeztette volna a szabadságharc érdekeit azzal, hogy nemcsak a magyarországi kereskedőket rekesztette volna ki Erdély kereskedelméből, hanem igen komoly akadályokat gördített volna a külfölddel való, a szabadságharc számára fontos kereskedelem útjába — s végül az országon belül újabb huzás-vonásokra szolgáltatott volna alkalmat. A fejedelem 1707 márciusában újból beindult Erdélybe, hogy beiktattassa magát fejedelemségébe. Nem fogadta örömteli látvány. »Tegnap szerencsésen érkezek ide Dézsre« — írta márc. 27-én Bercsényinek — »de ha szintén örvendeztethette volna is szemeimet ezen helységnek szép kies situatioja: mód nélkül is felháborítás elmémet ezen országban eddig mind nevekedett zűrzavar, és az hatalmasok kegyetlen uralkodása, saccoltatása: úgy is látom, hogy csak azért fogtanak némelyek fegyvert, hogy magok azt el nem követhetnék az német idejében, az mit az német, és nem azért, tiogy köz légyen a szabadság.«'

38 c5 Csutak V.: Adatok... 193. o. 66 Csutak Ráday Pált ír, ami azonban nyilvánvalóan elírás. 67 Csutak V.: Adatok... 193—197. o. - ' cs AR. 11:61.