Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Bakács István: A családi levéltárak rendezése / 5–26. o.
t jg Bakács István ban keletkeztek: jobbágy hagyatékok, jobbágyok egymás közti jogügyletei, panaszlevelei, folyamodványok. De ebbe a kategóriába tartoznak az úrbérváltsággal, úrbéri perékkel kapcsolatos iratok, az állattenyésztéssel, növény- és szőlőtermeléssel {az utóbbiban a hegy törvények), az erdőgazdálkodással összefüggők, adott esetben ezeknek a termelési egységeknek számadásanyagával együtt, azután a kisebb királyi haszonvételekre 35 {vám, korcsma, mészárszék, malom, vadászat, halászat) vonatkozók, végül a különböző bérleti szerződések. A két iratcsoport abban különbözik egymástól, hogy az igazgatás a földesúrnak birtoka és annak lakosai feletti jogi hatalmának, mint a közhatalom gyakorlásának (gazdaságon kívüli kényszer 116 ), a gazdálkodás pedig a kizsákmányolás menetének kifejezője. E kettéválasztásnak látjuk példáját Lengyelországban is, ahol »patrimonialis iratok«-ról, illetőleg a közfunkciók végzésével, a »felügyeleti jog«-gal kapcsolatosakról szólnak," sőt van adatunk, hogy nyugaton az »igazgatás« és az »ügyvitel« iratait különválasztják." 8 A birtokigazgatási iratokhoz szorosan hozzátartoznak a számadások. Nem is találunk példát arra, hogy a számadás-anyagot külön csoportosítják. Úgy véljük azonban, hogy azok a számadások, amelyeket az uradalmak központjában vezettek, amelyek tehát az egész gazdálkodásra forrásanyagot szolgáltatnak: akár főpénztári számadások, akár pedig a mezőgazdasági üzem termékei^ külön sorozatba tartoznak. A számadásoknak két csoportját különböztetjük meg: vannak rész-számadások — amelyek egy-egy gazdasági üzem (ménes, tehenészet, erdő, mészégetés, üveggyár stb.) eredményeit tükrözik vissza — s vannak központi számadások, amelyek az egész uradalom, illetőleg annak nagyobb üzemegységeinek üzleteredményeit foglalják össze. Míg tehát a rész-számadásokat, mint az illető gazdasági üzem kiterjedettségére, működésére jellemző forrásanyagot az illető üzemre vonatkozó egyéb iratoktól nem lehet elkülöníteni, s a szóban forgó üzem összefüggésével kapcsolatos iratokkal együtt (természetszerűleg külön alcsoportban) a birtokgazdálkodási iratok főcsoportjába helyezzük el, az összesítő számadások külön főcsoportba kerülnek. Nyilvánvaló, hogy ezek az összesítő számadások (ideértve a különböző udvarbírói, kasznári, kulcsári számadásokat) egy-egy üzem menetére tartalmaznak adatokat {pl. a korcsmákra kiadott bormennyiség és az abból befolyt összeg), sőt a számadásmelléklet nem egy esetben a kérdéses üzem működésére az egyetlen forrásanyag: a számadástestek vagy mellékleteik szétbontását mégsem tartjuk lehetségesnek, ezek szervesen keletkeztek s az uradalmak központi szerveinél, illetőleg a családi levéltárban együtt is őrizték őket. Br ' A király ugyanis nemcsak a földbirtoknak, hanem a birtokból származó jövedelmi forrásoknak is ura s ezért a földesúr nemcsak a birtokot, de a mészárszék, malom, fcorcsmatartás stb. jogát is adományként kapja. S(i A földesúr mint a közhatalom letéteményese tilalmazza a kártyázást, a dohányzást, a csendháborítást stb. s e tilalmak megsértőit bünteti. Ezért létesítenek a nagy uradalmakon külön ügyészi hivatalt s ebből a jogból fakad az úriszék tartásának joga is. 37 Branska; i. m. 116. 1., Polaczkowna: i. m. 18. 1. 38 Schilfgaarde (ld. 27. jegyzet) a »direction« és az »administration« iratait választja külön; az elsőbe tartozik (zárójelben adjuk a táblázatunk szerinti jelzeteket) a szomszédos területekkel való kapcsolatokra (C. VI.), a jogszolgáltatásra (C. XI.), a vámokra (D XII.), a katonaságra (C. XII.), a céhekre (C. XIV.), az egyházi ügyekre <C. XIII.), a jótékonyságra (C. XVI.), az iskolákra (C. XVII.) vonatkozó iratok, az utóbbiba a számadások (E), az ügyvezetés (C. I), a tized iratai (D. III.), a javak felmérése és összeírásai (D. I.— II.).
