Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Bakács István: A családi levéltárak rendezése / 5–26. o.
-! A családi levéltárak rendezése irat-jellegű irat a családi levéltárban idegen test. Igen találóan jellemzi a különválasztás helytelenségét a levelek és folyamodványok elhelyezésének kérdése. Meghatározott személyhez folyamodványt háromféleképpen lehet benyújtani: a) az illető személy magánbirtokán történő alkalmaztatásáért, b) általa alapított vagy védnöksége alatt lévő alapítvány javadalmának elnyeréséért (ilyenek többek között a kegyúri joggal kapcsolatos plébánosi kinevezésért benyújtott folyamodványok) és: c) olyan folyamodványok, amelyeket az illetőhöz, mint valamely közhivatal vezetőjéhez nyújtottak be. (pl. állás elnyeréséért a családtaghoz, mint miniszterhez). Vitathatatlan, hogy mindhárom folyamodvány a címzett személyén keresztül került be a családi levéltárba: ha tehát az uradalmi állás elnyeréséért, vagy a plébánosi kinevezésért benyújtott folyamodványt szervesen beillesztjük a levéltárba, helytelen lenne a harmadik csoportba tartozókat kiküszöbölnünk — már pedig ezeket mint a közhivatali ténykedésekkel kapcsolatosakat, köziratokként kellene kezelnünk. 32 A személyi levéltárakba soroljuk természetszerűen mindazokat az iratokat, amelyek az illető családtag kizárólagos tulajdonai voltak, s amely iratok az utódokra nézve semmiféle jogkövetkezménnyel nem bírtak: személyi iratok (születési, házassági stb. bizonyítványok, tanulmányokra, végzettségre, kinevezésre, kitüntetésre vonatkozóak, számlák, nyugták, kötelezvények, 33 naplók, kéziratok 31 íevelek r váló-, váltó- és bűnperek). Az iratok más része, a birtokiratok, szintén különválnak két részre: a birtokigazgatással és a birtokgazdálkodással összefüggőkre. A lengyel rendezési sémában ez a két rész egy csoportot alkot, amiként e két rész kölcsönösen feltételezi egymást. Azonban úgy véljük, hogy a birtokiratok nagy száma és sokfélesége épp ott, ahol kifejlett jószágkormányzással, vagyis hivatalszervezettel állunk szemben, indokolttá teszi a kettéválasztást. Ami mármost az egyik, illetőleg a másik csoportba sorolható iratok jellegét illeti: az igazgatásba tartoznak a szorosabban vett igazgatási iratok (a központi igazgatás regisztratúrája, utasítások, jelentések, másolati könyvek, felsőbb és külső hatósággal való levelezés, alkalmazottakra vonatkozó iratok), valamint azok, amelyek a földesúrnak, mint az államhatalom helyi képviselőjének tevékenysége során keletkeztek (ügyészi iratok, úriszéki jegyzőkönyvek, kegyúri jogok, közművelődési intézmények: könyvtárak és iskolák létesítése, közegészségügyi intézmények: kórház, gyógyszertár fenn tartása, a */a ipar és kereskedelem védelme, katohaállítás,- katonai beszállásolás), s végül, amelyek a birtokok állagmegóvásával, jövedelmezőségének biztosításával függnek össze (folyószabályozás, gazdasági befektetések: út, gazdasági vasútépítés, építkezések, tűz- és jégbiztosítás, légoltalom). A birtokgazdálkodási íratok viszont azok, amelyek a birtok jövedelmezőségének, .forrásait, mérvét tartják fel; először is tehát a. jobbágy kizsákmányolására vonatkozó iratok: összeírások, urbáriumok, tizedlajstromok s mindazok az iratok, amelyek a jobbágy termelőerejének változásával, fejlődésével, csökkenésével kapcsolat32 Mityájev: (i. m. 89. 1.) a személyi levéltárakba sorolja a fondképző hivatali és társadalmi tevékenységét jellemző iratokat, ugyanígy Maréchal, J.: Inventaris van het Archief der Familie Jacopssen. Bruxelles 1949. (Isrn.: Archives etc. 1950. 300. 1.) Lejour (í. m. 163. 1.) cikkében a politikai személyek iratainak rendezésére nem tért ki. 33 Graswinckel (1. 27. jegyzet) találóan a »nem zálogos« kölcsönökre vonatkozó iratokat sorolja ide, a »zálogos kölcsönökre« vonatkozók pedig a birtokiratok közé kerülnek. 34 Mityájev: i. m. 89. 1. és- Branska: i. m. 115. 1. 34 /a Graswinckel: i. m. (ld. 27. jegyzet), Branska: i. m. 116. 1.
