Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.
90 Sashegyi''Oszkár VKM számvevőségétől; a levéltári rakszámokat ugyanabban az ötletszerű rendben helyezték a kötetekre, amelyben az átadási jegyzék őket felsorolta. A további kutatás során kiderült, hogy az összeírásokat a helytartótanács 1791-ben kapta vissza a bécsi alapítványi számvevőségtől. Az akkori átadás jegyzéke logikus módon csoportosítja az anyagot (hiszen az még az élő ügyvitelt foglalkoztatta^ és teljesebb a száz évvel későbbinél, belőle megállapítható, hogy mely kötetek hiányoznak. Végül az iratok alapján sikerült a hiányzó anyag egy részét a magyar kancellária levéltá-. rának egyik sorozatában megtalálni. Az eredet-viszonyok feltárása tehát arra szolgál, hogy a levéltári iratanyagot forrástanilag helyesen tudjuk értékelni és felismerjük belső' összefüggéseit. Ezek az összefüggések csak az iratanyag létrejöttének, történetének a vizsgálata útján állapíthatók meg. Ismeretükre szükségünk van ahhoz, hogy egy elmélyültebb, ; rendszeres történetkutatás alapjait megvethessük. Az iratanyag tartalmának a kibontása. A levéltáros feladata az őrizetében lévő forrásanyag. feltárása, használhatóvá tétele. Az ismertető leltár is ezt a célt szolgálja: a kutató tudomány elsősorban dokumentációt vár tőle, a levéltári forrásanyag tartalmának a lehető exakt módszerrel történő rögzítését. Természetesen az iratanyag tartalmáról és nem az egy es 'iratok tartalmáról van szó. 15 A tartalom kibontásának a lehetősége és módja az anyag szerkezetétől függ. Az alapleltár az egyes állagok anya^ gát az azokat tevő főbb sorozatokon belül nem bontotta tovább részekre, csak általánosságban ismertette szerkezetüket, tehát azt, hogy az iratok tárgyi csoportosításban, vagy anélkül, pusztán numerikus, vagy kronologikus rendben feküsznek-e. Alapelvként kellene leszögezni azt, hogy az; ismertető leltár az iratanyag tartalmának további kibontásánál elsősorban az iratok mai rendjében de facto meglévő tárgyi csoportokat regisztrálja. Részletesség tekintetében szabályként szolgálhatná, hogy azokig a legkisebb tárgyi egységekig megyünk ley amelyek még nem egyedi ügyek iratait tartalmazzák. Az utóbbiak leírása, az egyes állagokhoz készülő részletes segédeszközök (lajstromok, mutatók) feladata. Helytelennek tartjuk azt a gyakorlatot, amely a »-konspektusokat«,. a tárgyi rendszerbe osztott levéltárak anyagának átnézeti jegyzékeit nem. veszi fel az ismertető leltárba. Az ismertető leltár célja mindenekelőtt az anyag tükörképét adni, s nem a források alapján jól-rosszul összeállított monográfiákat. Ha az egyes levéltári sorozatok részeinek a főbb tárgyi egységekig leható felsorolását nem nyújtjuk, ismertető leltáraink részletesség terén távolról sem fogják elérni a polgári levéltárosok által készített ismertető leltárak színvonalát, ugyanakkor, amikor az iratok történeti, forrástani ismertetése terén azoknál jóval többet nyújtanak. A konspektus az ismertető leltár kemény gerince, amelyre a bevezető ismertetés ráépül. Nem nevezhetnők leltárnak az olyan írásművet, amely a levéltári anyag egyes részeiről anélkül beszél, hogy megadná helyüket a levéltárbán. Legfeljebb a konspektusnak az ismertető leltár céljaira való átdolgozása lehet egyes esetekben indokolt, a tartalomnak helyenként egyszerűsített, másutt bővített kibontása, a lényeg azonban az, hogy az ismertető' leltár az iratanyag tartalmának leltárszerű kibontását, s ne csak általános: 15 Müller, Feitlf, Fruin §. 37. '
