Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

Az ismertető leltárak feladatai és módszerei 91 ismertetését adja. Ellenkező esetben a leltár kevéssé lesz használható &.' célját téveszti. A fentebb elmondottak a tárgyilag tagolódó levéltárakra vonatkoznak, amilyenek modern regisztratúráink általában, -s a családi levéltárak egy része. Azoknál a regisztratúráknál,. amelyek évenként tagolódnak s éveken belül nem racionális-deduktív tárgyi szkéma szerint, hanem gyakorlati induktív úton kialakított s ennélfogva változó kútfőkre, a tartalmi kibontásnak ez a módja nehezebben valósítható meg. Nemcsak azért, mert a kútfők nem állandók, hanem a mindenkori szükség szerint változnak, de azért is, mert egy-egy kútfő gyakran nem egy ügycsoport-, hanem egy-egy konkrét, egyedi ügy iratait tartalmazza. Ez a helyzet pl. a helytartó-: tanács levéltárának 1783—1848 közötti anyagában. Azonban itt is azt vesszük észre, hogy 179Ö táján bizonyos állandó kútfők alakulnak ki minden ügyosztály irattárában, s ezeknek neve és sorszáma változatlan marad egészen az ügyosztály megszűnéséig. Az állandó kútfőket követik az irattárban a. változók, amelyek sokszor egyedi ügyek iratait fogják össze. Ebben az esetben a leltár az állandó kútfők jegyzékét közölhetné, a változókról pedig összefoglaló képet adhatna, kiemelve a történettudomány szempontjából különös jelentőséggel bírókat. Olyan esetekben, amikor az iratanyag nem tagolódik tárgyilag, a mutatókönyvek azonban tárgyi címszavak alá foglalják az iratokat, a külföldi útmutatók a tartalom, kibontásának azt a módját alkalmazzák, hogy betűrendben közlik a mutatókönyvek fontosabb címszávait. Ilyenkor a tartalmi kibontás nem ugyan az iratok, de a mutatókönyvek struktúráját követi. Az ilyén eljárásnak az a haszna, hogy a kutató megismeri azokat a gyűjtőfogalmakat, amelyek alá a' mutatókönyvek az iratokat foglalják. A történeti-forrástani ismertetés és a levéltár struktúrájának ez a bemutatása szervesen egészíti ki egymást, együtt adja az ismertető leltárat. Tárgyilag egyáltalában nem — vagy nem eléggé — tagolt állagok tartalmát az ismertető leltár készítőjének ki kell elemeznie. Az »analízis« a polgári levéltártan szerint külön levéltári segédeszköz, különösen a berlini titkos állami levéltárban készültek ilyenek a múlt században, így vél• ték egyes sorozatok tartalmát többé-kevésbbé kimerítő felsorolásban hozzáférhetővé tenni. Äz eredmény .természetesen szubjektív volt. Ma már »analízis« helyett mutatókat készítenek az anyaghoz. A mi levéltárosaink előtt két út áll nyitva a tartalmilag nehezen hozzáférhető sorozatokkal szemben: az egyik az anyag átrendezése tárgyi csoportokba, a másik lajstromok és mutatók készítése. Családi levéltárak és gyűjtemények esetében inkább az első, segédkönyvekkel el nem látott regisztratúrák esetében inkább a második út lesz járható. Addig is, amíg ez meg nem történik, az ismertető leltározó kénytelen — szükségmegoldásként — az analízis módszeréhez folyamodni; Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez csak szükségmegoldás, és csak mint ilyen alkalmazható. Tárgyilag nem eléggé tagolt pl. a kamarai levéltár »Történelmi Emlékek-« elnevezésű gyűjteménye. Ez (egy szerencsétlen rendezési kísérlet 6 csomónyi maradványa) az 1526—1897. évek közötti időből tar-, talmaz a legkülönbözőbb provenienciájű és tartalmú iratokat, s ezeket. ' csupán így tagolja: I. Belügy, II. Pénzügy, III. Külföld. Az ismertető leltározó analízist, mintegy összevont lajstromot készített e sorozatokhoz. Az ilyen sorozatok tartalmi elemzésénél ne elégedjünk meg az iratanyag tárgyának egyszerű megjelölésével, hanem igyekezzünk a sorozatban