Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.
Az ismertető leltárak feladatai és módszerei 89 nak, szervezésének a történetével; készülő ismertető leltaraink ezt csak röviden érintik, ezzel szemben a hivatalok működésének a rajzáfa fektetik a fő súlyt: itt viszont nem elégszenek meg a szervező utasítások egyszerű közlésével, hanem lehetőség szerint magát az iratanyagot, a szabályrendeleteket és egyéb forrásokat is igénybe vesznek, s mindezek alapján igyekeznek a forrásanyag történeti ismertetését adni, leszűrt és kömpendiözus formában. Az ismertető leltár szempontjából azért van nagy jelentősége az ügyviteltörténet és levéltártörténet kiderítésének, mert ezek adatainak segítségével ismerjük meg teljesebben az egyes levéltári sorozatok tartalmát, összetételét. így pl. a helytartótanácsi levéltár 1783 előtti anyagában kutató számára egyik legfontosabb kérdés, hogyan oszlanak meg az iratok alaki és tárgyi sorozatok között. Ha az ügyviteltörténeti adatokból kiderül, hogy a bizottságok hatáskörébe tartozó ügyek iratait kezdettől fogva külön kezelték. s nem osztották be az alaki sorozatokba; akkor megdől az az állítás, hogy az alaki sorozatok a helytartótanács teljes hatáskörébe eső anyagot felölelik. Ezzel szemben, ha a kutatás arra az eredményre vezet, hogy még a tárgyi sorozatok kialakítása után is osztottak be — következetlenül — a bizottságok hatáskörébe tartozó iratokat az alaki sorozatokba is, ebből az következik, hogy a tárgyi sorozatok nem tartalmazzák a tárgyukra vonatkozó teljes iratanyagot. Másik példa: az Erdélyi Gubernium anyagában 1771-ben selejtezést rendeltek el; meg kellett semmisíteni a tíz évnél régibb jegyzőkönyveket, a katonaság dislocatio-jára vonatkozó iratokat, a régebbi adótabellákat stb. E rendelet végrehajtását nem ismerjük. Az ülésjegyzőkönyvek külön sorozatot alkotnak a Gubernium levéltárán belül, ezek hiányait a leltár feltünteti, azt azonban, hogy pl. a régebbi adótabellák megsemmisültek-e, csak úgy tudnók megállapítani, ha a selejtezés végrehajtását kiderítenék. A leltározónak azért is szüksége van az ügyviteltörténeti és levéltártörténeti adatok felkutatására, hogy segítségükkel a többé-kevésbbé széttöredezett és hiányos állapotban ránkmaradt levéltárak eredeti szerves rendjét' és állapotát felderítse. Mint a régész az ásatásoknál felszínre kerülő cserepeket kiegészíti, s az eredeti formák jelzésével adja meg a leletek helyes szemléletéhez, megértéséhez az útmutatást, úgy a levéltárosnak is a gyakran szétszórtan, töredékesen reánk maradt ä valamilyen mechanikus rendben felállított iratok és könyvek szerves rendjét kell megállapítania, s jeleznie kell, hogy a levéltárban szereplő anyag mennyiben hiányos. Az ismertető leltározás során számolnunk kell azzal, hogy az anyagnak az alapleltárban rögzített »ideális« rendje többhelyütt helytelennek bizonyul. Nem szabhatjuk,munkánkat az alapleltárhoz, nemcsak az állagok abban megállapított egymásutánja, az állagokon belüli felállítás mai rendje sem kötheti meg az ismertető leltározó kezét. Ilyenkor azonban a leltárban jeleznünk kell az eltérést, vagy pedig az anyag rendjét meg kell változtatnunk. Az ügy viteltörténeti és levéltártörténeti adatok nemcsak az anyag szerves rendjének . és esetleges hiányainak megállapításához, hanem sokszor az elveszettnek vélt részek feltalálásához, lelőhelyük kiderítéséhez is vezetnek. Kisebb jelentőségű, de éppen ezért jellemző példaként említjük a helytartótanács levéltárába tartozó II. József-'kori összeírásokat a katolikus lelkészi és tanítói jövedelmekről. Az ismertető leltározó megállapította, hogy az Országos Levéltár ezt az anyagot 1890-ben vette át a
