Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Baraczka István: A selejtezés időszerű kérdései / 56–76. o.
A selejtezés időszerű kérdései • 6? anyaggal dolgoznak, az előiratok szerelésének mindennapi munkáján tülmenőleg, bizonyára gyakran észlelik az iratok ügyviteli és levéltári értékének előre alig kiszámítható kapcsolatait. Nem vitás, hogy az iratanyag ügyviteli és levéltári funkcióit szabatosan el kell határolni. Hiba volna azonban az iratanyag -ügy viteli értéke irányában leeresztem a szemellenzőt — különösen az anyagot értékelő, selejtező levéltáros részéről. Aligha volna lehetséges az iratanyag szerves egészének alapos áttekintése nélkül .•az anyagot értékelni, hasznavehetetlen részeit' megállapítani és eltávolítani. • A levéltári érték tartalmilag összetett fogalmát kibontva, magában foglalja az iratanyag tudományos-politikai, gyakorlati és jogi értékét. Az iratanyagban rejlő tudományos-politikai érték nemcsak a történettudomány, hanem minden tudomány érdekét hivatva van szolgálni, mely benne dokumentumainak forrását lelheti. Túlnyomóan természetszerűleg a történettudomány számára jelentősek azok a dokumentumok, amelyek .az iratanyag levéltári értékének zömét teszik. A történettudomány számára való érték ismét szolgálhatja, az általános történet, a helytörténet, a jogtörténet, az írástörténet, a művészettörténet stb. érdekeit. A gyakor-. lati érték a népgazdaság számára jelentős dokumentumok, gyakorlatilag fölhasználható adatok összefogó kategóriája. A népgazdaság várható igényeinek megfelelően tartja számon és biztosítja a nyersanyaglelőhelyek, víziutak, hidak, stb. történeti és praktikus adatait. A jogi érték az iratanyagban rejlő jogok és kötelezettségek dokumentumainak mérlegelését és felhasználását hivatott biztosítani. Egyebek között arra is utal, hogy a jog ném évül el, hanem csak a reá vonatkozó kereshetőség. Biztosítani kívánja azt is r hogy a jog szemléletéből levonhatók legyenek azok a tanulságok, amelyek nem kizárólag j ogszempontúak; ezek fényt deríthetnek egyéb történeti, társadalmi tények általuk inkább megvilágítható viszonylataira. A szovjet levéltárosok a levéltári anyag politikai, tudományos és gyakorlati értékét ismerik. (V. ö. MityajeV: i. m. VIII. fejezet 123—138.IU.) Nem veszik külön kategóriának sem az anyag jogi értékét, sem ügyviteli értékét. A jogi érték részben, az ügyviteli egészben a gyakorlati érték fogalma alá vonható. Kitűnik ez abból, hogy a személyi jogokat tartalmazó iratok megőrzésének idejét véleményük szerint az anyag természete határozza meg. Ami ezekből végleges megőrzést igényel, nyilvánvalóan a tudományos értékű iratok között végleges„ megőrzést is nyer. A gyakorlati értékfogalmuk igen bő tartalmú és vele mind végleg, mind ; átmenetileg megőrzendő iratok értékelhetők. A selejtezéssel kapcsolatban ismernek: 1. végleg megőrzendő (a mi " ífogalmaink szerint levéltári értékű), 2. átmenetileg megőrzendő (szerintünk ügyviteli értékű) és 3. kiselejtezendő (azaz értelmezésünkben levéltári értékűnek egyáltalában nem, ügyviteli értékűnek már nem minősíthető) iratokat. A szovjet levéltárosok hangsúlyozzák a levéltári anyag dokumentum jellegét, ami által a levéltári anyag értéke mélyebb értelmet nyer. *.A selejtezhetőség elvi álláspontjából kiindulva és a levéltári anyag : értékelésének kategóriáira támaszkodva vetette fel az Országos Levéltár J5*
