Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

248 Irodalom útmutatók elkészítését, amelyek „megmutatják a széles dolgozó tömegeknek azt az anyagot, amelyet az állami levéltárakban őriznek" (155. old.), és megkönnyítik az anyag felhasználását. Fontos feladat, hogy a levéltárak a levéltári anyag minél szélesebbkörű és hasznosabb felhasználása érdekében a legszorosabban együttműködjenek a gazdaságitervező és tudományos kutató intézetekkel. A tudományos munkában megfelelő helyet kell biztosítani — írja Csernov — az anyagok tematikai feltárásának és lajs tromozásának. A levéltáraik másik fontos tudományos feladatául Csernov az iratanyag publikációját, a tudományos kiadó munkát emeli ki. E munka megjavítása céljából kidolgozták és 1936-ban kiadták a levéltári anyag publikációjának szabályzatát. Csernov rámutat arra is, hogy milyen komoly hiányosság az, hogy a levéltáraknak nincs megfelelő jegyzékük a már publikált anyagokról. (1938 óta a szovjet levéltárak már nyilvántartják, hogy anyagaikból mi került publikálásra.) A Párttörténet megjelenése és a partnak a pártpropagandáról szóló 1938. évi határozata azt a nagy feladatot állította a levéltáraik elé, hogy kiszélesítsék és elmélyítsék a tudományos kutatómunkát, hogy a tudományos munkát elsősorban a párt és a Szovjetunió történetének kérdéseire irányítsák. Csernov végül ismételten hangsúlyozza, hogy a párt határozatai kell, hogy szolgáljanak, és szolgálnak is alapul a szovjet levéltári szervek egész tevékenységének, munkájának. * * * A magyar levéltárügynek még igen nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy megközelítse a szovjet levéltárügy magas színvonalát. De minden téren lényegesen könnyebb feltételek között tesszük meg ezt az utat. Nekünk már rendelkezésre állnak a szovjet tapasztalatok, — ha ma még csak kisebb mértékben is — s ez lehetővé teszi számos nehézség leküzdését, hibaforrás kiküszöbölését. Az a feladat, hogy minél bővebben merítsünk a már rendelkezésünkre álló tapasztalatokból, hogy minél szélesebben használjuk fel ezeket a tapasztalatokat munkánkban, problémáink megoldásának elősegítésére. Az egyik, és bátran állíthatjuk, hogy legégetőbb és legsürgősebb megoldásra váró kérdése a magyar levéltárügynek a levéltári szervek és működő hatóságok kölcsönös kapcsolata, viszonya. Ez a kérdés a Szovjetunióban is hosszú ideig egyik igen komoly kérdése volt a levéltárügynek. A Szovjetunióban a levéltárügy a kormány hathatós támogatásával megoldotta ezt a nehéz kérdést. Már a lenini alaprendelet biztosította a levéltári szervek számára a működő hatóság iratanyaga feletti rendelkezési jogot. Az 1918. június 1-i lenini rendelet 5. pontja kimondta: „Az állaimi hivataloknak nincs joguk ahhoz, hogy a Levéltári Főigazgatóság írásbeli engedélye nélkül bármely ügyiratot, illetve levelezést avagy egyes okmányokat megsemmisítsenek." Később, 1925-ben, pontos szabályzatot dolgoztak ki, amelyben lefektették a „működő hatóságoknál lévő levéltárak jogait és kötelezettségeit, továbbá ezeknek a levéltáraknak a levéltári hatóságokhoz való viszonyát szabályozták". A levéltári szervek és működő hatóságok viszonyának a szabályozása úgy történt, hogy a működő hatóságok levéltárai minden téren saját hatóságuknak vannak alárendelve, „mégis minden működő hatóság levéltára a levéltári munka megszervezése és metodikája kérdésében a levéltári hatóságoknak van alávetve és a levéltári anyag feldolgozásának munkájában a szövetségi köztársaság Ceritparirivja által kidolgozott és jóváhagyott szabályokhoz kell igazodnia". Ezt a szabályzatot később — írja Csernov — még pontosabban kidolgozták ós többször újra kiadták, és a „legutóbbi időkig kötelező a Szovjetunió és az OSzSzSzK valamennyi működő hatósága levéltárai részére" (68. old.). Nálunk a működő hatóságok iratkezelése feletti szakfelügyelet joga nincs biztosítva a levéltári szervek részére. A levéltári szervek ne*m is foglalkoznak ezzel a kérdéssel kellő mértékben, de központilag nem foglalkozik semilyen más szerv sem a működő hatóságok irattárainak kérdésével. Pedig a működő hatóságok iratkezelése, őrzése, iratanyagainak biztonsága terén szerzett igen szomorú tapasztalatok egyre sürgetőbben követelik e kérdés mielőbbi megoldását. \ • A szovjet példa alapján a Lengyel Népköztársaságban a levéltárakról szóló kormányrendelet írja elő az állami levéltárak feladatául a működő hatóságok irat-