Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

Irodalom 249 tárai feletti szakfelügyeletet. R. Gerber „A levéltári szolgálat célja és feladatai Lengyelországban" c. nemrég megjelent cikkében azt írja ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy „a levéltári szolgálatnak ügyelnie ikell arra, hogy minden hivatalbari megszervezzék az irattárakat és ezeknek élére megfelelő vezetőket állítsanak, hogy az irattárak megfelelő helyiséggel rendelkezzenek és az iratok — ha az ügyintézésihez tovább már nem szükségesek — megfelelő állapotban kerüljenek az irattárba, hogy a selejtezés előírásszerűen történjék, hogy az iratoknak a levéltárba való átadására a szabályos átadás-átvételi kimutatások alapján, történő leltározás után kerüljön sor". (Levéltári Híradó, III. évi 1. szám, 28. old.) De nemcsak Lengyelországban, hanem más népi demokratikus országban is, így a Román Népköztársaságban a levéltárakról szóló kormányrendelet az állami levéltárak feladatául írja elő irányítani és ellenőrizni „valamennyi intézmény és vállalat irattári anyagának megszervezését és megőrzését" (uo. 129. old.). Igen nagy, nehéz és új feladatokat jelent ez a levéltári szervek számára, de ez fontos előfeltétele annak, hogy a levéltárak egyik főfeladatukinak, a szocializmus építésével kapcsolatos értékes iratanyag megőrzésének és maradéktalan begyűjtésének eleget tudjanak tenni. A magyar levéltárügy másik jelentős és még megoldásra váró kérdése ugyancsak a szocializmus építése iratanyagával függ össze. Elvi kérdés annál* az időpontnak a megállapítása, amelytől kezdve az irat-ajnyagokat mint a szocializmus építésének anyagát kezeljük. Ez a kérdés ez ideig még nincs tisztázva és az egész levéltári területre e tekintetben egységes határidő nincs megállapítva. Ez a kérdés nem.' is olyan egyszerű. Mert amennyiben a felszabadulás utáni iratanyagot tekintjük a szocializmus építése iratanyagának, — e sorok írójának véleménye szerint azt kell vennünk — akkor sincs még egységes határidő. Nálunk az ország felszabadítása, a régi, a fasiszta államapparátusnak a szétzúzása és a népi demokratikus államapparátus megszervezése nem egyidőben történt, hanem abban az ütemben, ahogy a dicsőséges Vörös Hadsereg az országból kiikergette a német fasiszta hordát és magyar csatlósait. Tehát a kérdést tisztázni kell egyrészt abból a szempontból, hogy szükséges-e egységes határidő, és íia igen, melyik legyen ez, vagy pedig tekintettel az ország területei felszabadításának különböző időpontjára, ennek megfelelően az egyes területeket, illetve iratsorozatokat tekintve, aszerint határoljuk él az anyagot, amikor az új, a. népi demokratikus államszervezet megkezdte működését. A kérdés másik, szervezeti része, hogy hogyan kezeljük az anyagot. Nagyjában, ha, nem is maradéktalanul (aminek részben a levéltári helyiségek elégtelensége is oka) befejezéshez közeledik a felszabadulás előtti iratanyag begyűjtése az állami levéltárakba, és már fokozódó ütemben folyamatban van a felszabadulás utáni iratanyag begyűjtése. Jelenleg mind az Országos Levéltárban, mind a többi állami levéltárban együtt kezelik a felszabadulás előtti és utáni iratanyagokat. A szovjet tapasztalatok is igazolják, hogy ez nem helyes. Nálunk is létre kell hozni a szocializmus építése iratanyagának központi levéltárát, a nagyobb állami levéltárakban külön osztályt, a kisebbekben pedig külön részleget kell szervezni. A Szovjetunióban a levéltárügy gyűjtőköre, így feladatai is szélesebbek, mint nálunk. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy nálunk is ugyanígy kellene lenni, azonban ebben a kérdésben mégis sok minden vár tisztázásra. Nincs tisztázva kellően a gyűjtőkör kérdése a levéltári területen belül sem, de főleg tisztázásra vár a múzeumok, könyvtárak stb. területen. Vannak területek, melyek a Szovjetunióban a levéltár gyűjtőkörébe tartoznak, de nálunk többéi-kévés bbé még gazdátlanok (hanglemez, fénykép stb.). Csernov könyve igen sok tanulságot ad. így például feltétlen tanulnunk kell -abiból, ahogyan Csernov minden kérdésben éles határvonalat von, rámutat az alapvető különbségre a régi, a burzsoá, és az új, a szocialista levéltárügy célkitűzései, feladatai között. Nálunk nem a felszabadulás után, de még a nagy fordulat évében sem ment végbe az alapvető változás a levéltári területen, hanem még későbben, és meglehetősen lassú ütemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nálunk ne lenne gyökeres különbség a régi magyar burzsoá levéltárügy és a fiatal magyar szocialista levéltárügy között. De ezt a gyökeres különbséget nekünk is élesen ki kell domborítanunk, sokkal élesebben, mint eddig tettük. Ennek egyik előfeltétele, hogy komolyan meginduljon a magyar burzsoá levéltári elmélet és gyakorlat marxista bírálata, — mert e téren eddig alig történt valami. További előfeltétele, hogy jobban