Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Wellmann Imre: A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban / 211–221. o.

214 Weümann Imre egész országot, s Pest-Buda többnyire magányos szigetként állta Rákóczi seregeinek ár-apályként meg-megújuló hullámverését. A kurucok kézért volt a Duna-Tisza köze s nagyobbrészt a Dunántúl is, csak időnkint zavarta meg uralmukat a benyomuló ellenség s Herbeville, Rabutin Erdélybe nyomuló s onnan visszavonuló hadai, melyek útja többnyire Pesten át vezetett (1705, 1706, 1707). Az 1708-ik esztendő, túl a Dunán Vak Bottyán teljes fölényével, az'addiginál is jobban elszigetelte a két testvérvárost,. elvágva éltető kereskedelmi kapcsolataikat. Buda és Pest mégis labanc maradt, s nem csupán azért, mert Buda vára, uralkodó helyzetben, német helyőrségével, sakkban tartotta a lakosságot. A döntő ok abban rejlett,, . hogy a magyarság a város népe, de még inkább vezetősége között nem juthatott elhatározó szerephez. • Ismeretes, hogy, a bécsi kamara, melynek fennhatósága alá Buda és. . Pest tartozott, a »megbízhatatlan« magyarokat nem látta szívesen a városafalak közt, s velük szemben a németeket és szerbeket részesítette előnyben, a városigazgatásban meg éppen csak á német elemet engedte érvényesülni. 1696-ban 216 házat írtak össze Pesten, s ezeknek csaknem fele német polgárok kezén, volt, harmada magyarokén, a többi rácokén, gö-" rögökén, nem számítva a német kamarai és katonatiszteket s néhány magyar nemest. Ez azonban még nem fejezi ki a magyar lakosság valóságos arányszámát, hiszen, mint megtűrt elem, éppen á háztulajdonosok közt volt leggyengébben képviselve. Jellemző, hogy míg a kézműveseknek, kalmároknak 60 százaléka viselt német nevet, s magyarnak negyedrészük sem volt minősíthető, a házzal rendelkező föld- és szőlőmunkások, halászok, hajósok, fuvarosok, napszámosok sorában majdnem 50 százalékra szökött a magyarok arányszáma, német nevű csak 20 százalék akadt köztük (napszámos egy sem). Elgondolható ezek után, hogy a hazátlan zsellérek, napszámosok között jelentős többségbe került a magyar elem. s nyilván az egész lakosságnak is nagyobb részét alkotta. A városbíró mégis német (Proberger Jakab sörfőző), a 9 tanácstag közül is német 8* magyar nevet csak egy visel, de föltehetőleg az is görög.

12 1703-ra, a szabadságharc kitörésének esztendejére, 342-re nőtt a házak száma, a gyarapodás azonban nagyrészt a szerbek javára írandó,' akiket az előző évben nagy számban telepített be ä kamarai adminisztráció.

13 Mindamellett nyilvánvaló, hogy az összeírt 386 családból még mindig a magyarság, volt a legszámosabb. A német polgárság mégis természetesnek találta, hogy az 1705-4 tisztújításkor ne csak a bíró (ismét Proberger) legyen német, hanem a tanács és a választott polgárság túlnyomó többsége is (a magyar elem összesen csak 12, a szerbség mintegy 8%-kai volt képviselve). A szerbek külön emlékiratban szóvá is tettek, hogy a tanácsból kihagyták őket, s felsőbb helyre nyújtandó panasszal fenyegetőztek, de a város német* vezetősége, némi nyugtatgatáson felül, azzal vigasztalta őket, hogy biztosak lehetnek felőle: bevett polgártársakként fogják kezelni valamennyiüket. Hasonló igényekkel a magyarok, a kuruc világ közepette, nem állhattak elő; igaz, volt is egy Szúnyog nevű magyar a tanácsban, viszont a Szűz Máriára tett estkü gondoskodott róla, hogy a f ö »rebellis« protestánsok közül senki se juthasson be a város vezetőségébe.

14 13 Az adatok Gárdonyi Albert cikkéből, Föld és Ember VI. 1926. 13 Int. a|. a, 701., 892. D. ^ '" T; jkv. 1705. ápr. 29!, máj. 2. és 4.