Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Wellmann Imre: A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban / 211–221. o.

A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz, Állami Levéltárban 215 " Míg tehát a németség vitán felül kezében tartotta Pest sorsának irián\ nyitását, a két alacsonyabbréndűségre kárhoztatott népelem: magyarok és szerbek egymással vetélkedve igyekeztek % hatatom egy-egy morzsáját megkaparintani maguknak. A szerbek kihasználták .azt a helyzeti előnyt,, hogy a szabadságharcban •—< szemben a kurucságra hajlamos magyarokkal — mindvégig a császár oldalán álltak, s délvidéki testvéreik hosszú időkre emlékezetes dúlásaikkal a tiszávidéki magyar népet, »rác futásba« kényszerítették. Pesten.már 1703 szeptemberében híre terjedt, hogy az ottani szerbek fel akarják koncolni a magyarokat. János deák, akinek révén a dolog a. tanács fülébe jutott, magyarokra hivatkozott, ezek egy szerb lakosig vezették vissza a hírt, hogy a rácoknak szándékukban van a magyarságot leöldösni. A vizsgálat alapján, a tanács szigorú büntetés terhe alatt eltiltottá efféle hírek • hintését, hogy magyarok és szerbek között viszály és súlyosabb összeütközés ne támadjon:

15 A magyar lakosság helyzete azonban mindenkép nehézzé vált, egyrészt, mert a császárhű szerbek és németek gyanús szemmel nézték, másrészt, mert maga sem tudott egyetérteni a magistratus labanc politikájával. Míg a szerbek nem haboztak az óvatosságból budai oldalra hajtott pesti marhát elhajtani, német részről ezekben az időkben a -kuruc kutya« lett a leggyakoribb és legsúlyosabb sértés és szidalom.

16 A magyarság állásfoglalását viszont legjobban az a vád világítja meg, melyet Kimmig nyerges emelt Bálint kapuőr ellen a kurucokról tett gyanús beszédéért. Pár nappal Rákóczi csapatainak a város ellen intézett 1704-yégi rajtaütésszerű támadása előtt ugyanis a kapuőr állítólag úgy nyilatkozott, hogy a kurucok két hónapon belül megtámadják s kézrekerítik a várost. A kihallgatás során Bálint nem is tagadta, hogy mondott annyit : ha befagy . a Duna s a város a folyó felől védetlen marad, nem menekedik meg a felégetéstől. A tanács — bár egyidejű óvatossági rendszabályok tanúsága szerint maga is fenyegetőnek ítélte a helyzetet — a kapuőrzőt a »gyanús« beszédekért szigorú megrovás után elbocsátásra ítélte.

17 Ilyen körülmények között a magyar lakosságnak — minthogy németekkel, rácokkal, császári katonasággal szemben a hatalmat nem tudta magához kaparintani — nem maradt más választása, mint szökéssel, elvándorlással kivonni magát az idegen terror alól. Csak így érhette, el, hogy akarata ellen labanc magatartásra ne kényszerüljön, s meggyőződéséhez híven a szabadságharc oldalára állhasson. Már 1704 nyaráról ván példa arra, hogy eltávozott magyarok házát német polgá* roknak adja át a tanács. 1706 elején Pistori halászmester panaszolja, hogy öt magyar .vizahalásza szerszámostul Dunaföldvárnak vette útját, hogy a kurucokhoz csatlakozzék, stb.

ls Persze a város német és szerb lakossága sem találta már oly jól magát, mint annak előtte. Egyrészt a kurucoktól való félelem ülte meg az idegen polgárság hangulatát, másrészt a kereskedelmi összeköttetések elvágása, ipari fogyasztóterületek kiesése miatt a lakosság gondjai nőttön növekedtek. A kézművesek száma is erősen megfogyatkozott, kevesebb lett a kereskedő is, a forgalom, az üzleti élet pangásba hanyatlott.

10 15 Uo. 1703. szept, 22. . .. 16 Uo. 1704, dkt. 1., 14., nov. 22. 17 Uo. 1704. dec, 15. 18 Uo. 1704. aug. 10., 1706. jan. 8. 18 Int. a. a. .11-53, .