Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Trócsányi Zsolt: A rákóczi szabadságharc történetének forrásanyaga az erdélyi levéltárakban és az erdélyi udvari kancellária levéltárában / 194–210. o.

A Rákóczi-szabadságharc történetének forrásanyaga az Erdélyi Levéltárakban ... 201 amelyekről többek közt a szebeni piac áralakulásának kimutatása számol be. S ezeken nem segít sem a rekvirálás, sem a devalváció — amelyekről szintén olvashatunk az iratokban. Még kevésbbé a kuruc fogságba jutottak családtagjainak rabságban tartása és Thoroczkai István fia tisztességes •eltemetésének megakadályozása (ami miatt a Gubernium is tiltakozik Rabutinnál), vagy a kegyetlenkedések (amelyek miatt Rákóczi fordul figyelmeztető szóval az erdélyi császáriakhoz), vagy végül Bethlen Miklós elfogatása. Rákóczi fejedelemmé választására az erdélyi császáriak contradictioval felelnek (aminek nyomát azonban ebben az iratsorozatban csak üres borítólap őrzi). Az 1705. év első háromnegyed részére meglehetősen szegényes forrásértékű anyagot nyújt ez a sorozat: a kuruc csapatok Szeben alatti portyáiról, á császári oldalon maradt birtokos nemeseknek Havasalföldre húzódásáról beszámoló jelentések stb. számíthatnak érdeklődésre. A zsibói csata után Herbeville nova armada-ja megszállja az országot. Ettől kezdve hosszú hónapokon át jelentés jelentés után számol be a katonatartás irtózatos súlyáról, a császári seregek garázdálkodásáról. Részletes listák tüntetik fel, hogy honnan, mit vittek' magukkal eltávozásukkor a »vendégek«: igásállatokat, szekereket stb. (Háromszék). Az ország közepén (Alsó-Fehér, Torda. megye) egész falvak menekülnek el a nova armada elől. Közben pedig Rabutin lefegyverzi az országot — mint az iratokból értesülünk róla. Folyik a kurucok elfogatása. Ahogy azonban Rabutin 1706 nyarán elvonul Magyarországról (a Guberniumnak küldött jelentései — egyébként magyarországi hadjárata történetének értékes forrásai »— kénytelenek beszámolni arról, hogyan csapkodtak oda seregéhez á kuruc portyázok), ismét a kurucok lesznek úrrá Edélyben. (1706 második felének forrásértékű anyagából külön kell említenünk Pekry aug. -21-i székelyhídi pátensét.) Az 1707. év eseményeiről az iratanyag nem túlságosan széles képet -ad. A császári erdélyiek által Rákóczi fejedelemmé beiktatása ellen tett contradictio-ról csak közvetve értesülünk. Annál több jelentés, panasz, kimutatás számol be a császári katonaság tartásának költségeiről és a császári sereg pusztításairól, kegyetlenkedéseiről s egész falvak ennek következtében történt elnéptelenedéséről. Az 1708. év már csak múló sikereket jelentett" a kurucok számára. (A hadjáratokról s a kuruc uralom helyreállítására tett kísérletekről több iratban olvashatunk.) Azonban az egész országból — leginkább a Székely- • földről — gyakori jelentések érkeznek kisebb kuruc csapatok (»-tolvajok«, »latrok« stb.) működéséről, s ezzel a szabadságharc bukásáig — némileg azon túi is — lépten-nyomon találkozunk, A császári katonaság 1708 folyamán többször dúlja fel az országot (mint erről jelentések sora megemlékszik). De tartásának költségei is óriásiak. A parasztok elvándorlásáról is több helyütt olvashatunk, s ez a jelenség a szabadságharc végéig szintén állandó tárgya az iratoknak. Másutt a császári seregek kocsisainak szökésével találkozunk az iratokban. Ezek mellett az állandó tárgyak mellett a szabadságharc végéig már qsak egy-két olyan ügy érdemel figyelmet, mint a székely és a szász nemzet sérelmei vagy Csáky Istvánná megöletésének nagy port felvert ügye. * **•,-•