Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.
A Rákóczi-szabadságharc iörténeti forrásai a Bírósági Levéltárak anyagában 171 szőr azokról az állagokról lesz szó, amelyek a szabadságharc koráig visz-. szanyúlva, annak történetéhez közvetlen forrásokul szolgálnak, azután a korban későbbi, közvetve azonban tárgyunk szempontjából szintén felhasználható állagokról beszélünk. A közölt adatok nem merítik ki az anyag összes hasonló vonatkozásait, csak példákat kívánnak szolgáltatni az ismertetett anyag természetére. A magyar -királyok udvarában kialakult első ítélkezési formák, majd szervezettebb alakot Öltő bírói fórumok közül a királyi személyes jelerilét bírósága (personalis praesentia regia), illetőleg a vele azonosuló királyi tábla s a nádornak a királyi udvarba bevonódott, mindinkább a curiális' jogszolgáltatáshoz kapcsolódó bíráskodása élte túl a Moháccsal lezárult korszakot. A további fejlődés során a Habsburgok uralma alá került országban a királyi személynök . (personalis) vezetése alatt álló királyi tábla s a curialissá vált nádori ítélőszék szorosabb szervezeti egységbe vonódott össze s ezzel párhuzamosan egymáshoz való viszonyuk is megváltozott. A Mohács előtti korszakban, magától értetődően, a királyi személyes jelenlét bírósága, illetőleg a királyi tábla számított előkelőbbnek s a nádor Ítélőszéke volt az általánosabb jellegű fórum, ahonnan az előbbihez fellebbezni is lehetett. A Habsburg-korszakban viszont, amikor a királyi tábla a külföldre került udvartól elszakadt, a feudális méltóságok rangsorának megfelelően a nádor -— kir. helytartó (vagy helyette az országbíró) által vezetett s a XVII. sz. vége óta hétszemélyes táblának nevezett bíróság emelkedett az első helyre, míg a rangban csak harmadik nagybíró, a kir. személynök elnöklete alatt ítélkező kir. tábla vele szemben a második helyre szorult. A tárgyunk szempontjából fontos időpontra, a XVII— XVIII. század fordulójára tehát kialakult a felsőbíróságok új szervezeti formája, a királyi curia név alatt egységbe foglalódott két bíróság: az ország legmagasabb fokú jogszolgáltatási szervét képező hétszemélyes tábla s a vele szemben hatásköri alárendeltségbe került kir. tábla (részben szintén felsőbbfokú, részben elsőfokú bíróság). 2 A királyi curia tárgyalt korszakunkban még nem volt állandó bíró- . ság: alkalmilag hívta Össze a király, illetőleg a nádor (királyi helytartó) egy-egy törvényszakra. A curia teljes hatáskörrel csak az ú. n. nagy octavákon ítélkezhetett, ilyen azonban nem volt hirdethető törvényszünet idején. Minthogy háború, nemesi felkelés, országgyűLés, a király halála, járvány, folyók megáradása stb. mind törvényszüneti okot jelentett, a háborúkkal, pusztulással terhes, mozgalmas XVI— XVII. században nagy octava alig volt tartható s arra pl. a XVII. század második felében egyáltalán nem került sor. 1650 után 1700-ban ült még egyszer össze a curia nagy octavára, akkor is csak a Drávától Liptóig terjedő országrész, az ú. n. Alsó-Magyarország részére, s ez egyúttal utolsó ilyen ülésszakát jelentette: az 1724. évi reformig, amelyről később lesz szó, több generale judiciumot nem tartottak. Ehelyett más, kevesebb kizáró ok alá eső ülésszakok alakultak ki, amelyeken azonban a curia csak szűkített hatáskörrel és illetékességgel járhatott el. Szokásba jött ugyanis, hogy a redukálódott jelentőségű octavákat sem az egész Habsburg-fennhatóság alatt álló terület számára tartották, hanem külön a nyugati részek (Alső2 A fentiekben vázolt fejlődés irodalmilag még feüdolgozatLain. Rövid összefoglalásunk dokumentálására alkalmas levéltári anyag közlése itt, •természetszerűleg, inem volt lehetséges. . . '•
