Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Esze Tamás: Acta Reviczkyana / 152–169. o.

164 Észé Tamás már Csáei seregét is növelték, erre rávilágít Ugocsa vármegyének a Kancelláriához intézett folyamodványa, melyben »supplicat pro remedia in reducendis fugitivis suis colonis eidem praebendo«<. 31 E sorozatos megmozdulások miatt Reviczky nem lelte helyét Nagy­szöllősön. Idézett két levelét is Szatmárról írta. Szatmár menedékhelye, a várőrség oltalma volt a kurucok elől menekülő kamarai tiszteknek. Re­viczky 1699. január 28-án jelentette a Kamarának, hogy Szatmáron há­zat vásárol: »Cum intuitu turbulentorum temporum Szőlősini residere nequivissem. coactus sum unam domum nobilitarem Szathmarini emere, ibique requisita ad Officium Tricesimale conservare.« 32 S kérelemmel fordult a Hadi Tanácshoz: mentesítse házát mindenféle katonai beszállá­solástól. A századvégi ugocsai kurucmozgalmak hatására így vert gyöke­ret Szatmáron. Mikor 1703. tavaszán a szegénylegények tiszaháti felke­lése elől megint menekülnie kellett, már Szatmárra ment haza. Megnyerte a kommendáns, Löwenburg ezredes bizalmát, s kancellá­riáján szolgálatot is vállalt. Bizalmi tisztében — úgy látszik — akkor is meg­maradt, mikor Glöckelsperg generális vette át a vár parancsnokságát, 1703. június 7-én már Reviczky írásával készült az a levél, melyet Lö-. wenburg a tiszaháti kurucok ellen felvonuló Károlyi Sándor szatmári főispánnak küldött Tiszabecsre éppen a dolhai ütközet napján. 33 Jó érte­sülése volt az eseményekről, ennek köszönhetjük az első diarium elején a Rákóczi-szabadságharc előzményeinek tömör, feltétlen hitelességű és a kezdet sok homályos részletét tisztázó összefoglalását. NagyszÖllősre, harmincadosi hivatalába többé nem is került vissza. A tiszaháti felkelésből 1703 nyarán kifejlődött a nagy kuruc szabadság­harc. Ugocsa mindjárt az elején erős fészke a kurucságnak, a felkelés ele­jén 658 katonát adott ez a kicsiny vármegye Rákóczi hadseregének. Nagy­szöllősön és Salánkon beérett a korábbi kuruc mozgalmak vetésé: az ön­tudatosodott Perényi-, Vay-, illetve Barkóczy-jobbágyok a földesurak igá­ját is le akarják rázni magukról, s hajdú városi szabadságot követelnek lakóhelyüknek. 34 Míg Ugocsában zajlik ez a megmozdulás, mely a kuruc szabadságharc belső történetének egyik legjelentősebb mozzanata, Re­viczky a szatmári várban a zsákmányolt kuruc leveleket Írogatja át a le­veleskönyvbe. Midőn Szatmár vára 1705. január 1-én megadta magát a kurucoknak, s a várba szorult magyarok is kénytelen-kelletlen Rákóczi hűségére tértek, Reviczky sorsa is új fordulathoz ért. Sorsának alakulá­sába belejátszottak a várbeli kuruc levelek is. 3. Reviczky hátralévő életét szórványos adatokból kell rekonstruál­nunk. Rákóczi — bár 1703. őszén Kajdi István hadbíróval vizsgálatot tar­tatott ellene Nagybányán 33 — nemsokára Szatmár meghódolása után »fis­31 E Literis Comitatuum: 199—1701. — Február 15-én. 82 L. a 29. jegyzetben idézett forrást. Rsz. 3352. ;);f Ki van adva A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltárá-han: V. Bp., 1897. 12—13. 31 A mozgalom leírását és elemzését 1. a 25. jegyzetben említett tanulmá­nyomban. 35 Kajdi István levele Rákóczinak 1703. november 23-áni a szatmári táborról: „Nagyságod Bánya Várossábah küldött vala, hogy méltóságos commissiója mellet peragállyak Porczalmi és Reviczki Uramék ellen inquisitiótt." (L. a 12. jegyzet jel­zetét.) — Reviczky ellen Rákóczi előtt panaszt emelt Rátonyi János is, a későbbi görgényi hős. Ezt írja folyamodványában: „Reviczki Imre nagyszőlosi harminezados volt, a' ki miatt én káromat illy formán vallottam, hogy én Nagyságod hűségére

Next

/
Oldalképek
Tartalom