Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Esze Tamás: Acta Reviczkyana / 152–169. o.

Acta Reviczkyana 165, calitások inspectióját« bízta rá, s az iránt érdeklődött: »alkalmatos e arra?«

36 1705. február 6-án pedig Ramocsaházy Györgynek, a tiszántúli kincstári jószágok prefektusának parancsot adott, hogy Reviczky jószága! »keze alat lévő fiscalitások közzül ... remittálja«.

37 1705. nyarán Galambos Ferenc szatmári főkapitány, a tiszántúli föld vicegenerálisa, Károlyi Sándor generális utasítására Skottka Mihály volt szatmári harmincadosEal együtt Nagybányáról behozatta a várba és mindkettőjüket tisztességes fogságra vetette. Letartóztatásuk oka az volt, hegy nem akartak résztvenni Szatmár vármegye nemesi felkelésében, de mintha a labancosság gyanúja is terhelte volna őket. Sorsukról Galambos 1705. május 24. és augusztus 12. között Károlyihoz írt leveleiből tájékozódhatunk. Június 20-án ezt jelenti Reviczkyről :

as »Reviczki Uram excipiál ma azzal: nem tartozik insurgálni Nemes Szathimár Vármegyében most, mivel hogy ugocsai lakos. Talána azért ment hát Nagy Bányára lakóul, hogy pleno numero legyenek? Meg zavarta elméjét izenetem, kívánván azt eő Kegyeimétül, hogy külgye kezemben Károlly Várábul ki hozót leveleknek páriáit és más töb levelekét • is, mellyet, ha jó magyar volt volna eő Kegyelme, eddig is minden unzolás nélkül Méltóságos Principálisom kezében kellet volna assignálni. Kapót

1 két felé, rész szerint tagatta, rész szerint it s amot azokat lenni mondotta, végre resipiscál valamentire, excipiál azzal, hogy maga praesentiája nélkül nem lehet azokhoz a levelekhez nyúlni, tudgya Pál, mit Tcaszál.« Galambos e sorai igen értékesek számunkra, mert ezekből tudjuk meg: a kurucoktól zsákmányolt szatmári levelek, illetve másolataik a vár meghódolása után Reviczky kezénél maradtak. Ö azonban hallgatott róluk, s esze ágában sem volt, hogy ezeket visszajuttassa Kár olyba vagy a szabadságharc iratai közé. Károlyi határozott kívánsága elől azonban nem térhetett ki, a leveleket elő kellett adnia. A generális nyilván annak a vizsgálatnak a jegyzőkönyvéből értesült Szatmárra hurcolt leveleinek hollétéről, melynek kérdőpontjait tanulmányunk elején közöltük. Galambos további leveleiből egy darabig még nyomon kisérhetjük az ügy fejleményeit: Július 6. »Reviczki Uramat el küldöm Bányára, sub juramento fogóim kívánni az leveleket eő Kegyelmétül.«

39 Július 14. »Reviczki Uram actu munkás abban, hogy a' nála lévő fragmentákat egyben szedgye s kezemhez adgya sub juramento.-«

40 Július 20. »Reviczki Uram hé hoszta a' fragmentákat, most purizállya. Annak végeztével talám fel kellene eő Kegyelmét szabadítani V

1 menvén, ez Szathmáron meg halván, az commendánsnak mindjárt hirré adta, a commendáns ki küldött mingyárt Apám Uramékra, i nem .sokban Apáim Uraimat is ratóbá' ejtették." Arra kéri a fejedelmet, hogy Reviczki Juror nevű falun lévő pénzérből szolgáltasson neki elégtételt. (Uo., 1785. számú folyamodvány, Rákóczi 1704. február 7-én kelt válaszával.) 36 Kistapolcsány, 1705. január 16. és 17. kelt rendelete Ramocsaházy Györgynek és Orosz Györgynek: Protocollvm Expeditionum, 205. (Országos Széchényi Könyvtár. Fol. Hung. 978.) 37 Uo., 104. 38 Károlyi-oiemzetség levéltára. Kuruckori iratok. Fasc. 4 D. No 16. 39 Uo., 1705. Jul. Fasc. 2. B. No 17. 10 Uo., 1705. Jul. Fasc. 2. B. No 46. 41 Uo., 1705. Jul. Fasc. 3. C. No 28.