Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Esze Tamás: Acta Reviczkyana / 152–169. o.
158 Esze Tamás is. A kőszegi Camerále Dicastérium működéséről nem is igen tudunk egyebet. . . Különös, hogy mennyire nem élt a Rákóczi-korra vonatkozó történeti kutatás azzal a lehetőséggel, amit ez a gyűjtemény nyújt az események rekonstruálására. Aki elmélyül benne, értékesíti adatait és felhasználja további elmélyülésre serkentő útmutatásait, hálával gondol azokra a férr fiakra —- mégha az ellenség táborából valók is —, akik a hadizsákmánynyal kezükbe kerülő kuruc - leveleket nem prédálták el, hanem mégmentették a történetírás számára. Hálánk elsősorban a leveleskönyv készítőjét illeti. Becsületes, a történeti kutatás mai igényeit is kielégítő munkát végzett, mikor a lehető legnagyobb teljességgel, példamutató gondossággal vette jegyzékbe a gondjaira bízott írásokat. A leveleskönyvet forgatva a kutatónak az az érzése, hogy történeti érdeklődésű és érzékű ember volt, aki talán tudatosan is a történetírás számára dolgozott. Ki volt ez az okos és körültekintő ember? — tanulmányunk soronkövetkező részében erre a kérdésre felelünk. Kutatómunkánk itt összefonódik egy másik problémával, mely akkor merült fel, mikor hozzákezdettünk ,a Rákóczi-szabadságharc egykori levéltári rendjének tisztázásához: a Diarium Reviczkyanum kérdésével. Rákóczi titkos levéltárának 1710. június 2-án Munkácson készített jegyzékében 16 az A) capsula 6. fasciculusa viseli ezt a nevet, de az irat maga hiányzik. Azt kerestük, ki volt az a Reviczky, aki az említett, nevéről elnevezett diariumot készítette? Mit tartalmazott az irat és feltalálhatő-e valahol? A Rákóczi—Aspremont levéltár említett részében A. 4. Bellica jelzef alatt két diariumot találtunk. Most csak annyit jegyezzünk meg róluk, hogy egymást kiegészítő művek, mind a kettő egy kéz írása, ismertetésükre még rátérünk. Az Országos Levéltár kamarai részében a Szepesi Kamara Lymbus és Repraesentationes sorozatából sikerült megállapítanunk, hogy a diáriumokat Reviczky Imre nagyszöllősi harmincados írta. Később még bizonyítani fogjuk, hogy nemcsak leírta, hanem szerzetté is. Jellegzetes, apróbetűs, roppant gyakorlatra valló, összetéveszthetetlen írását megtaláltuk a Lymbus néhány 1704-ből való iratán is. Például Csáky László 1704. február 29-én kelt, Budaynak szóló levelén ezt a feljegyzését: Necessariae Litterae, Pro Februario Regestratae jam és a levél sorszámát: N. 237. Ez a levél a gyűjtemény VL sorozatában e szám alatt fordul elő. Ebből a sorozatból való Domahidy Miklós Kölesén, 1704. február 28-án kelt levele, rajta a sorszám Reviczky írásával: N: 234to. Vagy Bercsényi 1704. március 29-én Budaynak írt levele a N: 296ta sorszámmal és e jelzéssel: Hucusque sunt pro Martio. Nem lehet semmi kétségünk, a levélgyűiteményt is Reviczky Imre állította össze. Az Archívum Rákóczianum-ban kiadott leveleskönyve azonban nem teljes gyűjteménye azoknak a kuruc leveleknek és iratoknak, amelyek kezén megfordultak. Némelyiket szándékosan hagyta ki. Bogyai György Károlyinak írt levelénél csak utal arra, hogy melléklete is van: Huc spectat Extractus ab eo missus sub nro 40. Ez elő is került a kamarai 16 Anno 1710. die 2-da Junii, in Arcé Munkács, in Intimo Suae Serénitatis Principális et Ducalis Archivo repertorum Literalium Instrumentorum per Annos distinctorum, modo et ordine subsequeniibus facta est Registratio. Thaly adta ki az Archívum Rákóczianum I. kötetének 38—48. lapjain.
