Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

100 Maksay Ferenc és az ehhez szükséges jövedelemforrások szemmeltartásának, működésük irányításának kérdései foglalkoztatták, valamint a hadseregszervezés kérdései. Kiterjedt tehát a figyelme a megyékben adminisztrált természetbeli és pénzadóra, a fiskális uradalmakra (pl. birtokösszeírásokat rendelt el, jószágokat utalt ki fizetésként), gondot fordított bányászatra, pénzverésre, só- és salétromtermelésre, a harmincad- és dézsmaadminisztrációra; a katonák fizetésére, fölszereléssel való ellátására, a fegyvergyártásra (utasítások a kommisszáriusok szalmára); a katonaállításra. Az a fŐlft terjesztés, melyet a »Consilium Bellicum«-hoz intéztek (1705) és amely valószínűleg ugyancsak a Fejedelmi' Tanácsnak szólt s ugyanott került tárgyalásra, hasonlóképp a hadsereg ellátásának és szervezésének kérdéseivel foglalkozik. Á másik fontos ügycsoport, amelyben a Tanácsnak intézkednie kellett, a vallásügyeké volt/Egyházközségek, szerzetesrendek panaszai (elsősorban a visszakövetelt templomok körül) nagyrészt itt nyertek elintézést. Hoztak a Tanácsban elvi jelentőségű döntéseket is és szerkesztettek megyékhez küldendő körrendeleteket is. A Tanács egy-egy ülésén rendszerint egytípusú ügyek sorát tárgyalták (pl. kincstári hasznok, hadellátás). Az ülés teljes lefolyásáról tájékoztató jegyzőkönyvek helyett csak Olyanok maradtak ránk, amelyeken a határozatok után szükséges elintézéseket (parancs, leirat, levél, utasítás meghatározott személyeknek és intézményeknek) vetettek papírra, rendszerint a fejedelem nevében, ahogyan a Tanács minden kiadványát is nem a maga, hanem Rákóczi neve alatt bocsátotta ki. (A Tanácsban tárgyalt ügyek jelentős részének eszerint a fejedelmi kancelláriai kiadványok közt van írásos nyoma.) Kérvények is csak igen ritka esetben érkeztek közvetlenül a Tanácshoz (ezek gazdasági vonatkozásúak voltak). A legkülönbözőbb ügyekben a fejedelemhez befutott kérvényeket viszont a Tanács bírálta el előzetesen s az erről készült jegyzőkönyvek (II. 2. i.) is az ő működésének termékei. (Mivel azonban a végső döntés a fejedelem kezében volt s a válasz-tisztázatokat ő írta alá, ezeket a protocollumokat magukkal a kérvényekkel együtt a kancellária iratai közt őrzik.) A szécsényi országgyűlés törvényesen szabályozott »Szenátus«<-t állított a Consilium helyére. A fejedelem kijelölése alapján a gyűlésnek kellett ezt a 24 tagú testületet megválasztania. Az elnöki szék Rákóczi távollétében Bercsényit illette. Gyakran fordult elő, hogy a Szenátus a megyék küldötteivel bővítette ki magát, ilyen esetekben országgyűlés-jellegűvé vált. Székhelye a hadak vonulásának megfelelően változott; általában Rákóczi táborhelyén tartotta üléseit. Hatásköre a korábbi Consiliuméhoz képest módosult. A Gazdasági Tanács 1705-ben történt megalakulásakor átvette az országos gazdasági ügyek szervezését, a Szenátus csak a legfontosabb ügyekben adott utasítást a Consilium Oeconomicumnak, ül. készített elő ilyen vonatkozású Rákóczitól kiadandó leiratokat. A vitás vallási kérdéseket — a Szécsényben történt országos rendezés után — a Tanács helyett elsősorban kiküldött bizottságoknak kellett megoldaniok; végső soron a fejedelem döntött. Az országos politika — és valószínűleg a hadvezetés — irányításából azonban a Szenátus egyre erősebben kivette részét. Szokássá vált, hogy az országgyűlések politikai anyagát előzőleg szenátusi —rendszerint bőví-