Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

A Rákóczi-szabadságharc levéltára \Q\ tett szenátusi — üléseken készítsék élő. Más országos jelentőségű ügyek (pl. a Tábla felállítása) vagy aktuális politikai feladatok (ideiglenes megyei vezetőség kinevezése) mellett a Szenátus számos kisebb alkalmi ügyben is intézkedett. Az 1705-től ránkmaradt ülésjegyzőkönyvek, ülési határozatok túlnyomó része országgyűlési jellegű tanácskozásokról (Kassa, Eger, Patak) számol be, így azok az V. 1. a., ill. az I. 1. (Aspremont-rész) alatt találhatók meg. Itt csupán egy 1706-i, a salétromtermeléssel foglalkozó érsekújvári ülés jegyzőkönyvét őrzik, továbbá néhány átiratot, melyet a fejedelem magyar, ill. erdélyi kancelláriája intézett a Szenátus külön kancelláriájához. (Szenátusi kancellárrá 1705-ben Sennyey Istvánt, kancelláriai igazgatóvá Lapsánszky Jánost nevezték ki. A szenátusi kancellária szervezeti önállósulását 1706-ban rendelték el.) Ezek az átiratok fejedelmi határozatot, információkérést közvetítenek a Szenátus felé (parancs országgyűlés előkészítésére, szökött jobbágyok visszaadásának elrendelésére, birtokadományozás végrehajtására, felvilágosítás megszerzésére a a Gazdasági Tanácstól birtok dolgában). A szécsényi gyűlés határozata nyomán külön szenátusi bizottságot szerveztek azoknak a kérvényeknek elbírálására, melyekben a szepesi kamara által korábban elkobzott javak egykori birtokosai földjeik visszaszerzését kívánták. E »Senator ia deputatio« működésének 17 06—1707 közt van nyoma. Más iratsorozatokból tudjuk, hogy nem ez volt az egyedüli ilyen bizottság. II. 1. d) Az Erdélyi Tanács iratai 1705—1708 1/10 csomó Az 1704-ben fölállított Erdélyi Tanács az egykori erdélyi fejedelmi tanács jogutóda és egyben a magyarországi Consilium-nak megfelelő szerv volt, Erdély és a Partium területére kiterjedő illetékességgel. Hatásköre azonban tágabb a magyar Tanácsénál, hiszen ezeken a messzeeső s a császári csapatoktól teljesen soha meg nem tisztított részeken, ahol Rákóczi családi birtokai sem voltak nagykiterjedésűek, a fejedelmi hatalom a rendekkel szemben távolról sem érvényesülhetett a magyarországihoz hasonló mértékben. 1707-től a Consilium Transsylvanicumnak a marosvásárhelyi országgyűlés határozata értelmében a három nemzetből választandó 12 tanácsos^tagja kellett hogy < legyen; elnökké Toroczkay Istvánt választották. Mint a magyarországi Szenátusnak, az Erdélyi Tanácsnak is volt külön kancelláriája. (Bartal András vezetése alatt működött.) A ránkmaradt — igen kisszámú — iratok (ülésjegyzőkönyvek, kérvények, kérvénykivonatok elintézésekkel, a tanács által szövegezett rendeletek) arra mutatnák, hogy a Tanács közvetlenül érintkezett a megyékkel és küldött nekik utasításokat, elsősorban adó, kvártély, fuvar, pénzforgalom, adóiimitáció, jobbágyok költözése, rémhírterjesztés, stb. ügyében. A Tanácshoz pedig — mint Magyarországon a fejedelemhez — me-