Levéltári Közlemények, 24. (1946)
Levéltári Közlemények, 24. (1946) - SZEMLE - Elekes Lajos: Román levéltári kiadványok / 318–326. o.
320 SZEMLE a VI/2. kötetre maradt) és B. Surdu=k egy dél erdélyi román falu (Poreesti) jogszokásairól, életviszonyairól egy tanuvallatási jegyző» könyv kapcsán. Ebben a kötetben ismerteti /, Marcus az erdélyi községi levéltárak helyzetét és anyagát, kiemelve a régibb vagy más okból jelentősebb darabokat. A Ví/i. (1944) anyagából két tisztán levéltári tárgyú cikk kíván külön említést. Az egyik Gh. Potra=é a román levéltárak kialakulásáról. Eszerint a XVI. század vége felé a kincstárnak és talán a kancelláriának volt levéltára. Emellett kolostorok, egyházak, magánosok — és később, a XVIII. században, egyes nagy keres= kedőházak — őriztek okmányokat, illetve tartották rendben irataU kat. Az állami levéltárügy rendezését az 1831/2=1 szervezeti szabály» zat veti fel; végleges megoldásra csak i8Ó2=ben (a fejedelemségek egyesülése után) került sor, amikor a levéltárak részére állandó költségvetési keretet biztosítottak. Ezután is súlyos gondokat oko= zott, hogy az új Állami Levéltár nem kapott megfelelő épületet. A századforduló táján sikerült aztán a legégetőbb hiányokon segí= teni. A háború után pedig, C. Moisil főigazgatósága idején felébs redt a társadalom és a vezető körök érdeklődése, s ez megnyitotta a fejlődésnek azt a felfelé ívelő szakaszát, melyről elöljáróban meg= emlékeztem. A levéltár vezetősége mindenképen arra törekszik, hogy eleven kapcsolatokat építsen ki egyfelől a tudomány rokon= területei, másfelől a közönség szélesebb rétegei felé. Társulatokat, bizottságokat szerveznek egyes tudományágak (heraldika, numiz= matika) művelésére; friss és érdekes kiállításokat rendeznek a levél= tárak és a történelmi érdekű gyűjtemények jelentőségének bemutas tására. Ez azután meghozta a maga gyümölcsét. De még sok a tenni= való, mint ez kitűnik /. Marcus tanulmányából, mely a selejtezés problémájával, minden levéltárnok legkeservesebb gondjával fogs ialkozik. Megtudjuk ebből, hogy a levéltári törvényhez még nem készült el a végrehajtási utasítás, ennélfogva az elméletben jól el= rendezett kérdések a gyakorlatban sokszor megoldhatatlannak bizo= nyúlnak. Az elmélet az, hogy a közhatóságok iratanyagát csak hare mine év elteltével szabad selejtezni. Gyakorlatban a helyhiány sok= szór fiatalabb anyagok kiselejtezését követeli. Nincs meghatározva, ki végezze a selejtezést: a hatóság, vagy a levéltár kiküldöttje. Effajta kérdésekkel kapcsolatban, mint saját gyakorlatunkból is jól tudjuk, rengeteg baj, nehézség áll elő. A román cikkíró a törvény végrehajtási utasításának mielőbbi elkészítésében, a selejtezési határ= idő új megállapításában, a levéltári főfelügyelet rendezésében és a törvényhatósági levéltárnokok megfelelő képzésében látja a helyes megoldást. Az Állami Levéltárak többi kiadványai hármas célt szolgála nak. Ismertetni kívánják a levéltárak (elsősorban a bucuresti=i köz= pont) anyagát, fel akarják kelteni az általános érdeklődést és szol= gálni akarják a levéltárnokképzés feladatát. A levéltárismertetés alapvető követelménye a leltár. Ez indította A^ Sacerdoteanu==t, hogy főigazgatóságának legelején közzétegye az Állami Levéltárak keretébe tartozó gyűjtemények anyagának átfogó leírását. (Invert*
