Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)

Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Papp László: Herceg Esterházy Pál nádor kancelláriájának működése, 1681–1713 / 310–344. o.

ESTERHÁZY PÁL KANCELLÁRIÁJA 315 zajuk kell menni. Ez is mutatja, mekkorát nőtt szerepük a bírás* kodásban. Lassanként a bírói ügykörön kívül már hiteles* helyi működést is folytatnak a többi nagybíró mintájára. BevaU lásokat vesznek fel, végrendeleteket intéznek el stb. i7o8=ban azt írják róluk, hogy «a szentkorona egész területén kétségbe* vonhatatlan joghatóságuk van». Öt ítéló'mester (a nádori, az országbírói, a két személynöki, majd az 1681 : LXXVI. t.=c. óta a horvát ítélőmester) bíráskodik a nemesek fölött. Az ítéló'= mestereknek föltétlenül nemeseknek kellett lenniök. Báró vagy jobbágy nem lehetett protonotarius. (Kivétel Esterházy Pál ítélőmestere, Tolvay báró!) A nádori ítélőmester még a király halála esetén is működik, pedig ilyenkor a nádor és az alnádor bíráskodása kivételével szünetel az igazságszolgáltatás. Ilyen nagy bírói hatalom birtokában az ítélőmesterek sok* szór visszaélésekre ragadtatták magukat. E korszakban az igaz* ságszolgáltatás amúgy is elhanyagolt és siralmas helyzetben volt. De az ítélőmesteri bíráskodás még a korszak mértékei szerint is kifogásolható és igen költséges volt. A protonotarius felsőbb rendelkezésre (mandátumra) kezdte meg a pör tárgya* lását. Már ez is igen költséges és hosszú utazásokba kerülhetett. Az ítélőmesterek pedig a felek érdekeit figyelembe nem véve oda tűzték ki a tárgyalást, ahol nekik kényelmesebb volt.

21 Az eltiltó parancsokat és a bírói illetékességet tiszteletben nem tartva, hatáskörükbe nem tartozó táblai és megyei pereket is elintéztek.

22 Azután az ítélőmesterek és nemes ifjakból álló kíséretük kiszállása és megvendégelése is hatalmas összegre rúgott. Egy*egy kiszállás pl. 500 forintba is belekerült és a költ* ségeket a vesztes fél fizette. A pereket legtöbbször a felperes nyerte meg, minthogy gyakran már előre megegyezett az ítélő* mesterrel a nyereség bizonyos százalékában, az ítéló'mester kedvét kereste étellel, itallal, pénzzel — az alperes terhére. Ha az alperes meg akarta nyerni a pert, előbb eímakacsoltatta magát, hogy perújítással élve felperessé lehessen

23 és azután 21 Állandó kitétel a mandátumokban: «ubi nimirum Tibi commo= dius visum fucrit. , .» Lad. 44. fasc. 5. nr. 3. 22 Ezért írja Lipót király i6oi:=ben a nádornak: «quia in primis instantiis coram magistris videlicct Prothonotariis . . . competentes et incompetentes causae ventilarentur . . .» Lad. 46. fasc. 1. nr. 21. — Ilyenkor megesett, hogy a fellebbezéskor hosszú sorban olvasták fejükre a törvényeket. «. . . discussio et invalidatio eorundem (contractuum) uti et privilegiorum non cancellariis aut prothonotariis, sed soli Tabulae Regiae competit. Quaeritur, an prothonotarius Sigray procedere potus érit penes illegitimum mandátum? Respondetur negatíve.)' Lad. 52. fasc. 1. 23 Ezért van annyi nóvum iudicium ! Lad. 44. fasc. 3. nr. 12.,