Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Papp László: Herceg Esterházy Pál nádor kancelláriájának működése, 1681–1713 / 310–344. o.
314 PAPP LÁSZLÓ nádora lett volna. 17 De hiszen erre nem is volt szükség, mert ebben az időben az ítélőmesterek, «per abusum» ugyan, de lassankint a szokásjog által is jóváhagyva, nagyjában az alnádor ügykörét is magukhoz ragadták. Esterházy Pál idejében a nádor összes tisztviselői közül magasan kiemelkedik az ítélőmesterek fontos szerepe. Eredetileg a jegyzők főnöke, a kancellária vezetője volt az ítélőmester: protonotarius, azaz első jegyző. A XV. század óta lassan a bíráskodásban is szerepet kap. Résztvesz a nádor ítélőszékén: ő készíti elő, fogalmazza meg és hirdeti ki az ítéleteket. (Ezért magyarul ítélőmesternek nevezik.) Majd egyre inkább a bírás= kodás terén működik, bár még a kancelláriai munkában is része van, amennyiben a kiadványok átnézését ő végzi. Egyúttal őrzi a nádor bírói pecsétjét. 18 A XVI. században az ítélőmesterek már szorosan hozzá= tartoznak a királyi táblához. 19 A tábla a nemesség számára fontos bírói hatóság. Elén a királyi személynök áll, tagjai közt ott találjuk az alnádort és a nádori protonotariust is. Az ítélő= mesterek egyre, nagyobb befolyásra tesznek szert. A per= emelés (levata) előttük történik. A fellebbezett ítéletet pedig az módosítja vagy hagyja helyben és adja elő a hétszemélyes táblán, aki előtt kezdődött, vagyis az ítélőmester. Ha a hét= személyes tábla a fellebbezett ügyet elintézi, erről a proto* nótárius ad ki ítéletlevelet az illetékes nagybíró nevében. Párhuzamosan az ítélőmesterek vidéki bíráskodása is egyre nagyobb jelentőségű. Eredetileg megbízóik parancsára és pecsét= jével jártak el. Később megbízóik parancsa nélkül is — «per abusum». Nemcsak a nádor, hanem bármelyik nagybíró, sőt a királyi kancellária parancsa is elég volt ahhoz, hogy az eljárást megkezdjék. 20 Vannak külön ügyek is, amikkel egyenesen hoz* 17 A középkorban előfordult! Nyers L.: A nádor bírói és oklevélé adó működése a XIV. században. (Kecskemét, 1934) 24. 1. 18 Vinkler J.: Az ítélőmesteri joghatóság kialakulása. (Klebelsberg* emlékkönyv. — Budapest, 1925), Hajnik I.: A magyar bírósági szerves zet és perjog. (Budapest, 1899) 48—50.1., Nyers L.: i. m. 34. és 26— 27. 1., V. ö. Lad. 46. fasc. i. nr. 14., Lad. 56. fasc. 4. nr. 9. 19 Kitonich J.: Directio methodica. Cap. 10. Qu. 14—16. 20 Ezekre Esterházy Pál nádorsága alatt is van elég példa. Lad. 44. fasc. 1. nr. 2., 15., nr. 7., 24., fasc. 2. nr. 132.; Lad. 46. fasc. 1. nr. 10., fasc. 2. nr. 41. Sőt a királyi kancellária más módon is bele= avatkozott a nádori bíráskodásba: «Cancellaria Hungarica (a saeculis inauditam) sibi vendicare iam coepisset Authoritatis facultatem, ut Regnicolas extra Regnum in praesentiam sui invitos ad iuristandum revocare, in revisionemque causarum Judiciariarum se se mittere intenderet», sőt a hétszemélyes táblán befejezett ügyeket újból revízió alá vesz. Lad. 53. prot. 7. ! fol. 88—89.
