Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bittner Lajos: A történetírás és a levéltártudomány / 4–28. o.
A TÖRTÉNETÍRÁS ÉS A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 19 hatóságok által meghatározott keletkezésére. Ennek az intézet* nek a működése a történeti segédtudományok nagy fellendül lését eredményezte, különösen az oklevéltanét — de az irattan alapelveit is kifejtette már Sickel Acta Tridentina című kiad= ványához írt bevezetésében. Tudatosan állította fel Sickel és iskolája azt a követelményt is, hogy a levéltárakat a fejlődési gondolat szempontja szerint kell kezelni és hogy minden ren» dezési munka esetében előzetesen meg kell állapítani, vájjon milyen feltételekkel és milyen körülmények között keletkezett az illető levéltár. Ezek az új gondolatok a Házi, Udvari és Állami Levéltár életében úgyszólván semmi nyomot sem hagytak. A vezető tisztviselők, maga Arneth Alfréd is, aki i8óo=tól i8o7=ig a levéltár egész belső és külső fejlődését meghatározta, majdnem teljesen elzárkóztak e gondolatok elől. Arneth nem= csak azt mulasztotta el, hogy megfelelő számú, az intézetben tanult utódot neveljen, hanem annak sem tett eleget, hogy a rendezési munkákat az új szempontok szerint vezesse. Távol áll tőlem, hogy ennek a férfiúnak, mint embernek és mint tudósnak a nagy jelentőségét, valamint különösen a kutatás szabaddá tétele körül szerzett kiváló érdemeit lekicsinyeljem, de mégis meg kell mondanom, hogy mint történész is megállt az oknyomozó történetírás csapásán és ezért a fejlődéskutató módszer kezdeményezései elől is elzárkózott. Tulajdonképpen nem volt levéltárnok és nem is fejtett ki levéltárnoki működést. Az egyetlen rendezési munka, melyet ő végzett, Ferenc csá= szár kézi levéltárának értelmetlen szétszakításából és felosztás sából állt. Hogy milyen fogalmai voltak a levéltár fejlődéséről, kitűnik abból a 70=es években készített, egészen az oknyomozó kiválogatási rendszer szerint kidolgozott tervéből, mely az osztrák levéltárügy kiépítésére vonatkozott és amelynek követ= kezményekép az osztrák és osztrák-magyar központi kormány= szervek regisztratúráiból az összbirodalmi kormányzásra vonat= kozó minden oklevelet és iratot kiemeltek és a Házi, Udvari és Állami Levéltárba kebeleztek volna. Ez a terv szerencsére nem valósult meg. A fent jellemzett «oknyomozó» munkamód Arneth műkö= désének egész ideje alatt folytatódott. Hivatalnokai előtt olyan feltétlen tiszteletnek és tekintélynek örvendett, hogy helyes felismerése ellenére alig vállalkozott egyikük is javítások beve= zetésére. Mégis megállapíthatók a fejlődéskutató, genetikus eljárás egyes nyomai. Amit föntebb a történetírás irányainak szükségképpen általánosító felosztásáról mondottam, termés szetesen érvényes a rendezési munkákra is. Winter Gusztáv, aki a levéltár német osztályát igazgatta, időnkint szembeszállt 2*
