Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Bittner Lajos: A történetírás és a levéltártudomány / 4–28. o.
20 BITTNER LAJOS az általános felosztási dühvel, úgyhogy az első német birodalom és a német szövetség (Bund) hatóságainak nagy levéltárai egészen vagy legalább részben megmaradtak eredeti állapotuk= ban. Ugyanígy Károlyi Árpád, a nagy magyar történetíró, Sickel tanítványa és a bécsi Institut für Geschichtsforschung neveltje, aki 1877 júliusa óta működött a Házi, Udvari és Állami Levéltárban, akkori rendezési tevékenysége során szintén tanu= jelét adta annak, hogy figyelemmel volt a fejlődési gondolatra. Károlyi a magyarországi és a keleteurópai osztályt vezette és tartózkodott attól, hogy azokat a kis egységeket, amelyek szer= vesén kialakult regisztratúrák különféle szétszakításaiból a veze= tése alatt álló osztályoknak jutottak, még tovább darabolja, hanem meg nem bontva besorozta őket a már meglévő álla= gokba. Ismét Winter Gusztáv volt az, aki nemsokára rá, hogy Arneth örökébe lépett, keresztülvitte, hogy új tisztviselők alkal= mazása esetén erősebb mértékben vegyék tekintetbe a történet= kutató intézetből kikerült tudósokat, úgyhogy ezek most már egyre nagyobb számban jutottak be a hivatalnoki testületbe. Egyelőre ezeknek a fiatal tisztviselőknek természetesen nem volt módjuk arra, hogy úttörő munkát kezdeményezzenek. A régi rendezési rendszer továbbra is érvényben maradt. Még jól emlékszem, hogy amikor a külügyminisztérium újonnan átvett igazgatási regisztratúrájának feldarabolásával szemben aggodalmamat fejeztem ki, az idősebb tisztviselők egyike komo= lyan rendreutasított és kijelentette, hogy így csak irattári hiva= talnok gondolkozhat és ez a gondolkodásmód ellenmond a levél= tári alapelveknek. A túlhajtott osztályozási rendszer eredményezte azt is, hogy használható teljes áttekintés nem volt a Házi, Udvari és Állami Levéltár állagairól, mert az egyes osztályok vezetői akadályokat gördítettek az állagok összefoglaló felvétele elé. Hogy mégis sikerült ez alatt az egész időszak alatt a kutatást előmozdítani és ezen a téren széles körben elismert hagyo= mányt kifejleszteni, az az Arneth által úttörő módon támo= gatott, a kutatásnak kedvező általános szellemen kívül csak annak a körülménynek volt köszönhető, hogy sok osztályvezető osztálya anyagának ténylegesen olyan beható és egyéni meg= ismerésére tett szert, hogy a kutatót saját tapasztalata alapján útbaigazíthatta. Ez azonban magától értődőén még nem volt kielégítő megoldás, és gyakran előfordult, amikor az osztály= vezetőket cserbenhagyta a tájékozottságuk, hogy megkeresések és személyes használat alkalmával nem vontak bele a kutas tásba olyan osztályokat, amelyekre pedig figyelemmel kellett volna lenniük. Csak Károlyi Árpád igazgatása, aki íooosben
