Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Soós Imre: Heves vármegye levéltárának történetéből / 260–289. o.
\ Kf'• Heves vármegye levéltárának történetéből. I Heves vármegye levéltára ma két vármegye, és pedig Heves és Külső-Szolnok megye levéltárának anyagát tartal= mázza. Az 1567 : III. t.*c. Külső=Szolnok megyét — miután annak a török hódoltság következtében sem alispánja, sem szolgabírái nem voltak — közigazgatásilag egyesítette Heves vármegyével. Az egyesült vár,rn*gyekszétválasztása csak három évszázad elteltével, i87Ó=ban (XXIII. t.=c.) történt meg. Ennek folytán Külső=SzoInok vármegye levéltári anyaga, leszámítva a szétválasztás alkalmával átadott 1867—1876. évi központi és járási közigazgatási anyagot, valamint a szolnoki törvényszék 1850 utáni iratanyagát, i8y6=ig Heves vármegye levéltárában van. Miután az egyesült Heves és Külsó'sSzolnok megye leg= régibb levéltári anyaga i682=ben elégett, a levéltár kialakulása* nak kezdeti mozzanatairól és a legrégibb anyag természetéről lehetetlen tiszta képet nyernünk. Az elégett anyag már i682=ben három ládát tett ki, s így a levéltár keletkezésének idejét a me= gyei írásbeliség erős térhódításának korára, a XVI. század közepére tehetjük. A «levéltári anyagot» az alispán, illetve a nótárius őrzi, gyűlésekre és törvényszékekre magával viszi. A XVI. század közepén Eger a megyeszékhely. Amikor azonban Eger várát í^oó^ban elfoglalja a török, s mindkét megye terü= léte hódoltsággá lesz, a megyeszékhely előbb (1609 táján) Rima= szombat, majd iói3=tól a nógrádmegyei Fülek vára lesz. Ugyanez a székhelye Nógrád és Pest megyének is. Heves megye fönnmaradt legrégibb közgyűlési jegyzőkönyve az 1653 decem= ber ió=án Fülek várában tartott közgyűlésről szól, ettől kezdve minden közgyűlés jegyzőkönyve megvan. Bár az alispán a XVII. század közepén rendszerint állan= dóan Füleken lakik, 1 a levéltár őrzője ekkor már a nótárius, ki hivatalból való távozása során az alispánból, egy szolgabíróból 1 Szederkényi N.: Heves vármegye története, III. (Eger, 1891) 283. 1. /
