Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

A DÉZSMA ADMINISZTRÁCIÓJA 245 összehasonlítása után sem találtunk semmi rendszert, ami a zsellérek gazdasági helyzetével magyarázható. Évrőlévre teljes kimutatást tehát, tapasztalataink szerint, a tized jegyzékek csak a földmívelő telkes falusi lakosságról adnak, kivéve egyes megyéket, mint pl, Ugocsát, Külön tartják nyilván az extraneusokat, magyarul „vidékieket", azaz a más faluban lakó dézsmaköteleseket, sokszor azonban ez az utasítások által megkövetelt elkülönítés is hiányzik, aminek oka a jegyzékek leírásának technikájában keresendő,

56 Minden falunál vagy azonos viszonyokat feltüntető falucsoportnál meg kell jegyezni, hogy a kepe vagy kalangya hány kévés, ez t, i,, mint ma is, tájanként állandóan változik, Tartalmazniok kell a jegyzékeknek továbbá az elszámolás teljessége érdekében, mindazon adatokat, amelyekkel a dézsma teljes vagy részleges hiánya, a megszokottól eltérő beszedési módja, elengedése vagy megfizetési határidejének későbbre történt megállapítása indokolható, A különleges esetekről a decímátornak a helységtől magától, a szolgabírótól vagy egyenesen a vármegyétől kellett hiteles bizonyságot kérnie és a bejegyzést is ennek alapján megtennie. Ilyen esetek: A falu hosszabb vagy rövidebb idő óta lakatlan, puszta, ennek okai, a török vagy zsoldos hadak pusztítása, a lakosság ,,elfutása", pestis stb,; a régi dézsmaköteles lakosság elfogyása után annak helyére dézsmamentes rutének, rácok vagy oláhok költöztek; az eredeti vlach falvak mentessége; bizonyos területekre háborús vagy hódoltsági okokból nem lehetett kimenni, lakossága sem jöhetett el biztosabb helyre a bevallásra; a határt jégeső, ár, szárazság, sáskák, stb, pusztították el, tehát nem arattak, nem szüreteltek; valamely földesúr vagy a katonaság a dézsmát erőszakkal elvitte; a helység most kezd népesedni és bizonyos időre mentességet élvez; a dézsmát régi szokás alapján egy összegben fizetik; a korábbi paraszthelységek megnemesedése, a jobbágyság különböző okokból kifogyott belőle és az egész határ a nemesség birtokába jutott, a falu kuriálissá lett és továbbra nem fizet dézsmát; a juhállományt megtizedelte a ragadozó vad stb, íme, mindebben meglátszik a dézsmaszedői munka sokrétűsége és a róla készült jegyzékek sok-sok értékelési szempontja. 56 A jegyzék másolója, a scriba, e munkájánál vagy sietségből, vagy elnézésből, vagy épen gondatlanságból nem írta külön a vidékieket, hanem együtt a helybeli jobbágysággal,