Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.
246 ILA BÁLINT A jegyzék megírása természetesen nem történt meg a helyszínen, ott csak jegyzeteket készítettek, 57 megszerezték az elsoroltak közül esetleg előadódó esetekről a bizonyítványokat és a beszedés munkájának befejezése után került sor a kamarához benyújtandó jegyzék elkészítésére. A helyszíni jegyzeteket és a végleges jegyzéket a fődézsmás segédje, a „coadjutor, collega" készítette, ennek ez volt a főfeladata. 38 Az egyik ilyen coadjutor, Cromer Péter a dézsmálás után, de még a jegyzék befejezése előtt halt el és helyette édestestvére, János fejezte be. A nevek helyesírásának megítélésénél tehát nem az a lényeges, hogy ki a fődézsmás, hanem a mellette működő collega, scríba személye és nemzetisége. Magától értetődő, hogy az egyes jegyzékekbe, illetve a nevek helyesírásába részint elírásokból, részint a bemondott név meg nem értéséből is sok hiba csúszott be, amelyek azután a tisztázásnál, amikor a már különben is értelmetlen nevet kellett leírni, még csak fokozódtak. A legtöbb bajt persze az idegen népiségű scriba okozza, aki az eredeti magyar neveket alig is érthette meg tökéletesen és a tisztázásnál még jobban eltorzította őket. Ezért igen fontos az egyes évek névsorainak összehasonlítása. A jegyzékek eleinte egy példányban készültek, két azonos példányt Gömörben 1590-től találunk, a XVII. század második felében az utasítások rendelik el két példány beadását, úgyhogy mindkettőt igen gondosan kellett letisztázni. Ennek megfelelően ebben az időben a jegyzékek már nagyon gondosak, rovatokkal vannak ellátva és használatuk igen könnyű. A jegyzékekhez a végén beszedő összesített kimutatást készített, eleintén azt is oda jegyezte, hogy hova és mennyit szolgáltatott be a behajtott mennyiségből, később azonban ez hiányzik. Az összesítés után a dézsmás a jegyzék záradékában hitére kijelentette, hogy sem többet, 57 Bizonyára erre kell magyarázni a csetneki járás 1576. évi jegyzéke záradékának következő mondatát: . , , Benedictus Brezovskj . . . meus íuit collega, eosque proventus, calamo assignatos, in registro excepít. Erre mutat a Cromer Péter scríba haláláról szóló záradék is ugyanezen évben a putnokí járásból (Dec. Göm • ). Az 1693. évi utasítás hivatkozik a kamarai számvevőség 1690-es előírására, amely szerint a jegyzékeket (Rationes) tisztázva (in purum descríptas) kell beadni, Különben a behajtás alatt alig is lehetett volna rendes elszámolást készíteni! 58 A collegára olv, az előző fejezet vonatkozó részét.
