Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.
VÁROSI LEVÉLTÁRAINK KEZDETEI 377 mond bizonyos nemeseknek megtiltja, hogy a ,,hámor"-nak nevezett helytől az iglóiakat fizetésre kényszerítsék, az iglóiakat pedig felmenti az ilyetén fizetések teljesítése alól, 1435-ben viszont megerősíti az iglóiak korábbi kiváltságait: vámmentességük és vásárszabadalmaík megnevezése mellett kiemelve azt, hogy aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot szabadon bányászhatnak és azokkal bel- és külföld*' portékákért cserekereskedést űzhetnek. A város határainak és birtokainak védelmére kelt oklevelek elsősorban az iglóiak erdeit és bányáit emlegetik. Az egyes polgárok bányász foglalkozása ismételten kicsendül a magánosok ügyeível kapcsolatos levelekből, s igen korán találkozunk a bányászattal kapcsolatos harangöntéssel is. Már 1357-ből, majd 1364-ből van adatunk Igló kiváló harangöntőíre. De Igló bányaváros jellege az igazságszolgáltatásban is megnyilvánul. 1498ban a körmöci alkamaragróf igazolja, hogy Gölnic, Szomolnok, Ruda, Jászó, Telkíbánya, Igló és Rozsnyó városok könyveit átvizsgálván, meggyőződött, hogy az igazságot a régi bányatörvények értelmében osztják s másnap kelt oklevelében elrendeli, hogy a nevezett városokat a bányaügyekben régi törvényeik és szokásaik szerint való bíráskodásukban senki ne akadályozza. A könyvekre való hivatkozás a városi írásszerkezet kialakult voltára vall, bár az ítéletekről vezetett könyv csak 1580-tól kezdve maradt fenn s a számadáskönyvek sorozata is csak 1514-gyel kezdődik. Első városi könyvi feljegyzés azonban még 1383-ból való. Mint Bártfa, Igló is a Hegyalján vásárolt szőlőket, amelyeknek jövedelméről készített kimutatások — nyilván már előbb is voltak, de csak — 1602-től kezdve maradtak fenn az úgynevezett Weinbücher-ben.' 5 " 62 A szepesi káptalan 1412. X. 16-i határ járó oklevele Igló legrégibb határleírása. Ld. Illéssy i. m. 20. 1. (20. szám), Zsigmond 1412. IX. 11-í oklevele a város kiváltságait veszi védelembe i. m. 20. 1. (19. szám), „hámor" í, m. 18. 1, (12. szám), az 1435. évi kiváltságlevél i. m. 26—27. 1. (52. szám), erdőkre i. m, 19, 1. [16. (1411)], 21. 1. [22., 23., 24. (1413)], 21. 1. [25., 28. (1414)] stb., bányáikra 31. 1. [79. (1469), 83. (1476)], 34. 1, [99. (1507)] stb„ harangöntőkre i. m. 17—18. 1. [7.-és 10. szám). Az alkamaragróf oklevelei i. m. 32—33, 1. (87, és 88.) szám), ,a város könyveire ld. i. m. 5, 1. — Iglóí bányászokra pl. 33. 1. (94. szám). — Itt említjük meg, hogy Üjbánya levéltárában külön bányaszámadások (Pergköstzettel) 160S—1687-ből hívják fel a figyelmet Üjbánya bányaváros jellegére és, hogy a tanácsülési jegyzőkönyvben egyéb magánügyletek mellett sok a bányaügy, Ld. Csánki—Relkovic i. m. 91., illetve 89. 1.
