Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Kossányi Béla: A trianoni szerződés és a közirattárak / 56–75. o.
66 KOSSÁNYI BÉLA a világháború után is a régi keretek között jelentkeztek, másrészt mivel így élesebben tűnik ki az a felfogásbeli különbség, amely azok megoldásánál a mondott időpont előtt és után megfigyelhető. Fentebb érintettük már, hogy amikor a múltban, örszághatárváltozások alkalmával az utódállamok a területében megcsonkított államhatalom közlevéltáraiból, irattáraiból az átcsatolt országrészekre vontakozó iratanyag teljes vagy részleges kiszolgáltatását követelték, igényüket mindenkor az iratok birtokára jogosító, az államutódlás folytán reájuk háramlóit tulajdonjogra alapították. Ugyancsak a tulajdonjog szerepelt mint jogcím azoknál a már szintén említett iratigényléseknél is, amelyekkel viszont a területvesztes állam lépett fel adott esetben a területnyertes szuverénekkel szemben. Ezeknél az egymással szembenálló követeléseknél a tulajdonjogi igény a közös jogalapban kifejezésre jutott „cuius regio, eius acta" tételből 30 következőleg tárgyi, illetőleg helyesebben területi vonatkozások figyelembevételével mindenkor egyes iratokra irányult, aminthogy a nemzetközi egyezményekben megállapított államközi iratszolgáltatások tárgyai is mindég az egyes iratok voltak Az államutódlások esetében teljesített államközi iratszolgáltatások szabályozásánál a közép- és újkor folyamán a tulajdonjog tekintetében megnyilvánult felfogás teljesen megfelel az ezen idők levéltár- és irattárszemléletének, s mint ilyen, annak jellemző kifejezője. Ez a szemlélet ugyanis, amely kezdetben csaknem kizárólag jogi-, a XVIII. század második felétől kezdve pedig mindinkább erősbödő történeti érdeklődéssel fordult a levéltárak és irattárak felé, mint ismeretes, a múlt század közepéig, sőt azon túl is még sokáig, azok iratanyagát jogi vagy történeti tartalmuk szerint szétváló és ezért alkalomadtán szét is választható egyes íratok gyűjteményének tekintette. 31 A levéltár és az irattár a szóbanforgó államközi iratszolgáltatásoknál ennélfogva tulaj donképen csak mint a benne foglalt iratoknak, határvonalaiban tetszőlegesen tágítható vagy szűkíthető kerete vétetett figyelembe, vagyis tárgyi értelemben, a római jog 30 Wellmann Imre; A zürichi nemzetközi történettudományi kongresszus. Levélt. Közi. XVI. (1938,) 322. 1. 31 Varga Endre: A proveniencia elve. Levélt. Közi. XVI. (1938.) 25. 1.
